10 lépésben Budapesttől Várnáig

A nyár egyik slágere a bolgár tengerpart. Olcsó, szép, van rajta aranyhomok, és ott van az Aranyhomok, szülőknek retrófíling, gyerekeknek family fun. Szóval minden, amit szem, száj, és az összes többi érzékszerv kívánhat. Alapvetően repülős desztinációnak tűnik, de ha mégis kocsival szeretnénk odáig lemenni, akkor komoly fába vágjuk a fejszénket. Vagy utazunk egy élvezeteset – és megismerjük útközben a Balkán tíz rejtett kincsét. 

1. Szávaszentdemeter – Sremska Mitrovica

Ha Röszke felől lépjük át a magyar-szerb határt, akkor kitérő, de ha el akarjuk kerülni a tömeget, a gyakran többórás sorokat, ha Tompa felől lépjük át a határt, akkor éppen útba esik Sremska Mitrovica, magyarosan Szávaszentdemeter. Jelenleg Szerbia nyugati kapuja, de általában zárva tart. Amióta a szép nagy Jugoszláviának vége lett, Szerbia és Horvátország kapcsolatai a rendezetten hűvös és a háborúsan forró közt ingadoznak. Így a Szerémség fővárosa nem éppen frekventált hely. Pedig egykoron főváros volt, i. sz. 103-tól Pannonia Inferior, 293-tól pedig a tetrarchia bevezetésével a birodalom egynegyedének fővárosa lett. A városban a 4. században hatalmas építkezések folytak – megépült egy teljes császári palotakomplexum, ahonnan a birodalom fent nevezett régióját igazgatták. A háború után, 1952-ben bukkantak csak rá a palotanegyedre a városközpont alatt. A legnagyobb durranást, az egykori hippodromot nem is tárták fel teljesen – bár egyedülálló lenne a maga nemében –, mert ehhez az egész belvárost le kellene bontani. Viszont most, hogy szeretnék a térség turizmusát fellendíteni, a palota fölé egy csilivili, modern látogatóközpontot húztak fel.

2. Vinča

Belgrádot most hagyjuk is ki – túl nagy falat lenne. Inkább kerüljük el a körgyűrűn, és menjünk egy kicsit tovább keletnek!  Vinča 14 kilométerre fekszik Belgrádtól, a 8 ezer éves múlttal  rendelkező falu minden valószínűség szerint Európa leghosszabb ideje folyamatosan lakott települése.  Ha valamiről ismert ma, az viszont nem a régészeti park, hanem a szerb atomkutató intézet, és egy friss dunai halakat kínáló állóhajó-étterem. Egykor viszont egész Európa egyik legnagyobb városa volt itt – igaz, ez az egykor nagyon rég volt, kb. i. e. 5000-ben, amikor szárba szökkent az úgynevezett Vinča-kultúra. A  nagyjából egységes régészeti kultúra elég jelentős területeket foglalt el a Balkánon. Számos fontos lelőhelye ismert az erdélyi Alsó-Tatárlakától a dél-szerbiai Pločnikig. Az egykori városból sajnos ma semmi nem látszik. Egy kis füves területet a Duna partján, ahol egykor a központ volt, visszatemették az omlásveszélyes miatt. Van viszont egy kiváló kis múzeum szépen installált, jó angol magyarázó szövegekkel ellátott leletanyaggal.  Itt megismerhetjük ennek a csodálatos civilizációnak az életét – amelyre azt mondják, a régi Európa első fénykora volt. 

3. Lepenski Vir

Szintén őskori lelőhely – de igazán különleges természeti környezetben –, már ezért érdemes idáig eljönni. Közben  útba ejthetjük Galambóc (Golubac) várát. Szintén érdekes hely – a magyar történelem szempontjából is –, így egy rövid megállót bőven megér. A Đerdap Nemzeti Parkban járunk, amelynek meghatározó eleme a Duna. A lomha, alföldi folyó itt ér a nagy hegyek közé, ahol összeszűkül, és így jócskán fel is gyorsul. Leglátványosabb része a Kazán-szoros, itt volt egykoron Európa első letelepedett faluja a Duna mellett. Ez az, amelyet feltártak a múlt század második felében a régészek, és amit ma a látogatóközpontban láthatunk. A látogatóközpont nagyobb része ugyanis maga a falu, amit a rácsos tető alatt körbejárhatunk. Jól látszik az egykori terep lejtése is. (A moziterem és a kiállítás az egykori falu mögött-alatt van.) A házaknak most csak az alapjai látszanak, de ki lehetett következtetni, hogy faácsolattal és nádfedéllel készültek. Egy rekonstruált házat fel is állítottak a látogatóközpont mellett.

4. Gamzigrad – Romuliana

Rajac híres pincefalujában megállhatunk egyet borozni, aztán egy kis kitérő Szerbia leglátványosabb római emlékéhez – a Felix Romuliához.   Philipp Kanitz osztrák etnográfus azt írta: Gamzigrad (ahogy akkor a romokat szerbül nevezték) kétségkívül a római építészet egyik legjelentősebb alkotása Európában. Valóban elképesztő látványban van részünk, ennyire impresszíven ép ókori várost – külsőre – tényleg nagyon ritkán látni. A megközelítőleg kör alakú tornyokkal védett falak, amelyek néhol elérik a tízméteres magasságot is, valóban a leglátványosabb elemei az egész rommezőnek. Belépve a díszkapun tényleg egy római erődvárosban érezhetjük magunkat. Galerius, a birodalom egyik utolsó pogány császára építtette édesanyja tiszteletére – innen a neve is: Romula boldogsága. 

5. Belogradcsik

Innen már csak pár kilométer a bolgár határ, onnan pedig Vidin. De most nem ott állunk meg, hanem Vidintől nem messze, az amúgy álmos kisvárosban, Belogradcsikban, ahol érdemes felmenni a várba, bár a   várban valójában nem is a vár az érdekes. Az csak körítés a sziklákhoz. Bármennyire fantasztikusnak is látszanak, ezek természeti képződmények.  Egykor – a triász időszakban – itt sekély tenger volt. A folyók hordaléka homokot, iszapot rakott le. Az idő és a nyomás ebből homokkövet csinált. Ebben itt-ott keményebb konglomerátumok alakultak ki, amelyeket a vas-oxid, hematit tart össze. Aztán a tenger eltűnt, a környék megemelkedett, törésvonalak  jöttek létre. Kisebb-nagyobb folyók, patakok vájtak maguknak medret a homokkőben. A kiálló sziklákról pedig a lágyabb kőzetet lecsiszolta a szél. Ami maradt, a vörös, vasasabb, keményebb kőzet.

6. Svestari

Tovább haladva a Duna mentén elhagyjuk Bulgária legfranciásabb városát, Ruszét, majd egy kicsit befordulunk az ország belsejébe, hogy egy újabb ókori élménnyel gazdagodjunk. A világörökség részévé nyilvánított Kr. e. III. századi sír Dromichaetes, geta király örök nyughelyéül készült. Csak 1982-ben fedezték fel, ami nagyjából érthető, ha megnézzük, több száz kis domb van a környéken, és mindegyik alatt lehet sír. (Nem mindegyik alatt van, csináltak a derék geták kamu sírdombokat is, hogy a sírrablók figyelmét eltereljék.) A sír évtizedekig egyáltalán nem volt látogatható, nemrég azonban Bulgária egyértelműen legjobban felszerelt kiállítóhelye lett. A sírkamra bejárható, és tényleg gyönyörű. A környék pedig egész napra ad érdekességeket, van például máig működő muszlim búcsújáró hely, szent forrás és rommező.

7. Szlisztra

A belváros csak a hardcore Balkán-rajongóknak ajánlott.  Az oszmán kor emlékét őrzi viszont  egy látványos, tizenkilencedik századi erőd. Német hadmérnökök tervezték, a korban modernnek számított (kb. mint a komáromi erőd). Ma múzeum.

8. Balcsik

Balcsik már a tengerparton van – annak a legészakibb részén –, dísze egy a huszadik század első felében épült palota, amelyet Mária román királyné építtetett. Bármilyen híres külföldi építészek-kerttervezők is készítették – esszenciálisan balkáni. Kifejezi a királyné rajongását választott (na jó, kapott) hazája iránt.  A palota a balkáni építészet jegyeit hordozza magán, nem egy nagy épületet jelent, hanem egy nagy parkban számos, kisebb, különböző funkciójú épületet terveztek. Van – a fővilla mellett – borospince, kápolna, több vendégház, ezekben ma is szálloda működik. A királyné persze a kilátást szerette a legjobban, az volt az, ami megragadta már akkor, amikor először itt járt.

9. Pobiti Kamani

Természetkedvelőknek kihagyhatatlan a Pobiti Kamani Nemzeti Park, ahol elképesztő formájú kövek közt lehet ugrándozni, bujkálni. A kövekről gyakorlatilag lehetlen elhinni, hogy a természet alkotásai, és nem valami rég letűnt kultúra maradványai – pedig tényleg azok. Az oszlopok, kamrák, nem egykori templomok romjai, csak úgy ide nőttek. 

10. Várna

Utunk végén, még mielőtt lemerülnénk a kékesfekete tengerben, történelmi érdeklődésű magyaroknak adja magát Várna, is mint  program, hiszen mégis csak itt van I. Ulászló jelképes sírja. Ő az egyetlen magyar uralkodó, aki csatában vesztette életét határainkon túl. A kardozós történetek iránt érdeklődő (fiú) gyermekkel – és megfelelő történészi felkészültséggel – még az amúgy meglehetősen sematikus, érdektelen emlékpark is élvezhető. Ulászló sírjánál van magyar nyelvű felirat is, látszanak itt-ott a sáncok, szóval el lehet tölteni egy órácskát a helyen. Megtalálni nem annyira egyszerű, de legalább a Hunyadi János út vezet oda, ami a kitérőkért is kárpótol. Ugyanezen fiúgyermekkel kimondott élmény a dicsőséges (?) bolgár haditengerészet múzeumának meglátogatása.