Nem lehet úgy elmenni manapság Erdélybe, hogy ne legyen szó a barnamedvéről. A medve egyfajta emblémaállata lett Székelyföldnek, mindennaposan, sőt inkább minden percesek a medvés poénok. A hírekben pedig folyton arról olvasunk, hogy egyre több a medve. De kerül-e medve abból a sok medvéből az asztalra is? A válasz nem egyszerű.  

A medve ugyan évmilliók óta ott él a hegyekben, és évezredek óta él együtt az emberrel, soha nem lett igazán táplálékállat. A ragadozókat alapból ritkábban esszük, kevesebb is van belőlük, és nem is feltétlen jó a húsuk, de a medvével ennél mélyebb gondok is lehettek, ha étkezésre kerül a sor. A medve – szláv nyelvekből átvett neve is mutatja – minden valószínűség szerint totem vagy tabuállat volt az ősmagyarok számára. Ez a jelenség ismert számos rokon népnél is. A medve – az erdő királya, nem egyszerű vad, amelyiket csak úgy elejt az ember. Tiszteletet érdemel. Elejtését az elmúlt századokban is szabályozták, nem lehetett csak úgy medvére vadászni, így ritka ínyencségszámba ment. Vannak azért fennmaradt receptek – Bornemissza Anna grófnő szakácskönyve is említ többet és a 19. században is ismerték. Fennmaradt receptek: fiatal medve sütve kapros mártásban, vagy éppen a medvetalp. 

Első hallásra szerintem mindenkinek az ugrik be, ha Ausztrália nevét meghallja, hogy milyen aranyos koalákat lehet ott látni, amelyek épp eukaliptuszt majszolnak, illetve tuti, hogy szívesen összetalálkozna az ember egy kenguruval, ha arra jár. Sajnos a két állat közül a kenguru bizony terítékre is kerül az ausztrál lakomák során. De nem ez az egyetlen gasztronómiai furcsaság a kontinensnyi méretű országban.

Bővebben

A portugál konyha több szempontból is érdekes, hiszen az ország elhelyezkedése miatt számtalan tényező befolyásolta a különleges gasztronómiai kultúrájuk fejlődését. Földrajzi elhelyezkedését nézve Európa egyik legtávolabbra eső pontja, így eltérően a kontinensen megszokottaktól, sajátos ízvilágot alakítottak ki maguknak. Másrészt – mivel fontos tengeri kereskedelmi útvonalon helyezkedik el, illetve korábban a legnagyobb gyarmattartó birodalmak közé tartozott – a fűszerkultúrájuk messzemenően széles skálán mozog, a kelet-afrikai borskülönlegességektől, az amazonasi esőerdőkből importált portékákon át a magyar fűszerpaprikáig mindent megtalálhatunk a konyhájukban.

Bővebben