Dél-Amerika és a Karib-térség fesztiválparadicsomába

Magával ragadó zene, színes kosztümök, felvonulás, tangó és szamba. Ha Dél-Amerikára és a Karib-térségre gondolunk, akkor mindenkinek elsőként jut eszébe a tánc, a zene és mindennek egyvelege, a fesztivál. Ki ne hallott volna már a világ legnagyobb bulijáról, a riói karneválról? A szambaiskolák versenye persze csak egy a sok kulturális és vallási vonatkozású fesztivál közül, ahova érdemes ellátogatni. Tartsanak egy lélegzetvételnyi szünetet, és ha gondolatban is, de utazzanak velünk ezekre a helyekre!

Inti Raymi, azaz Napfesztivál – június 24. – Cusco, Peru

Az Inka Birodalom területe fénykorában a mai Ecuadortól Chiléig terjedt, legfőbb városát Cuscónak hívták. Itt tartják az inkák vallásában az egyik legfontosabb isten, a Napisten (Inti) ünnepét. Inti volt az, aki fényével megtermékenyítette az anyaföldet, ezzel elősegítve minden élőlény létezését. Cuscóban található az inkák legjelentősebb temploma, a Qorikancha. A nap első sugarainak megjelenésekor itt kezdődik az Inti Raymi ünnepsége, ezután a tömeg a Plaza de Armasra vonul, ahol körbehordozzák a Napistent és a Holdistennőt. Különböző színes ruhákba öltözött csapatok táncolnak, a tömeg pedig csak ámulja és bámulja őket. Később egy újabb helyszínen egy kisebb színdarabot is bemutatnak, majd az ország négy tartományának küldöttje beszámolót tart. Itt kerül sor a lámaáldozat bemutatására is (ma már inkább csak imitáció), erre azért van szükség, hogy elnyerjék a Napisten tiszteletét. Bámulatos, hogy a spanyol hódítás ellenére Peruban igyekeztek megőrizni az ősi civilizáció örökségét, ezt az is jelzi, hogy a produkciók az ősi kecsua nyelven folynak.

Hallottak napja – november 1-2. –  Dél-Amerika-szerte

Színes cukorkoponyák, földi javakban gazdag oltárok és temetői virrasztás. Összefoglalva ezek jellemzik a hallottak napját Dél-Amerikában. Kezdetben a halotti ünnepeken – melyekből majd minden hónapra jutott – külön-külön emlékeztek meg a más-más módon elhunyt, így különböző istenekhez kötődő halottakról. A terület európai felfedezése és meghódítása után azonban a keresztény halottak napja lassan magába olvasztotta ezeket az ünnepeket, ami így november 1–2-ra esik.  Guetamalában például színes sárkányokat eregetnek, és piknikeznek a sírok között, ahol a család együtt fogyasztja el az ételeket. Mexikóban, ahol a legnagyobb hagyománya van az ünnepségnek, házi oltárt készítenek. A halott kedvenc ételével, italával és gyümölcsökkel is várják a hiedelem szerint ezeken a napokon visszatérő holtakat, de édesség is kerül az oltárhoz, köztük a szimbólummá vált színes cukorkoponya. Nekünk groteszk, a mexikóiak számára azonban a koponya nemcsak a halált, hanem az újjászületést is szimbolizálja. Ecuadorban is finomságot készítenek, baba formájú színes süteményt, amit családi körben fogyasztanak el a temetőben. Sok helyen előkerül a gitár vagy más hangszer is, és együtt énekelnek, vígadnak a síroknál.

Jonkonnu – december 26. – Karib-térség

A Jonkonnu egy szörnyű történelmi időszaknak állít emléket, az afrikai holokauszt, a rabszolga-kereskedelem időszakában járunk. A karibi szigetekre érkező rabszolgáknak a karácsony volt az év egyetlen olyan időszaka, amikor felmentették őket a munka terhe alól, és lehetőségük nyílt a mulatozásra. A XVIII. századtól kezdve maskarába öltözött, elmaszkírozott előadók özönlötték el Jamaica utcáit, akik gyakran ételt és pénzt is kaptak a szórakoztatásért cserébe. A hajnal 4 órakor kezdődő, egészen másnap hajnalig tartó őrület hasonlóan zajlik, mint akkoriban. Az afrikai dob ütemére, az afrobahamai ritmusra, a goombayra ropják a táncosok, akiknek őrült jelmezeit díjazzák is. A fesztivál elnevezése John Canoe nevére utal, aki egy létező történelmi alak volt, azonban szerepéről mást és mást olvashatunk. Az egyik verzió szerint egy nyugat-afrikai törzsi vezető volt, míg a másik szerint az afroamerikai rabszolgák nem hivatalos kormányzója. Létezik olyan teória is, amely arról számol be, hogy a tömegből egyet testesít meg a sok beöltözött táncoló közül John Canoe. 

Riói karnevál – február 9–17. – Rio de Janeiro, Brazília

Míg nálunk javában tart tél, Brazíliában január–február táján van a legmelegebb, ezért rendezik meg ekkor a szamba ünnepének számító karnevált. A szambaiskolák hónapokon át készülnek, ilyenkor ugyanis az előzetesen kiválasztott 12-14 iskola két éjszakán át versenyez a Sambodromó sétányon az ujjongó közönség és a zsűri kegyeiért. Minden iskola egy téma köré építi fel a produkcióját, és egy feldíszített mozgó színpadon, azaz kocsin mutatják be táncukat. Önfeledt buli és szórakozás az egész, gondolhatnánk. Mégis idén egy, a brazil hétköznapokat kikarikírozó tánciskola nyerte a versenyt, amely aranytáskás, báránybőrbe bújtatott kormányhivatalnokokat, a korrupciós ügybe keveredő Petrobras olajtársaságot és egy iskolai lövöldözést is megjelenített előadásában. Persze ilyenkor a sarki boltban, a metrón és az utcán is minden a karneválról szól. A fergeteges hangulat azokon az utcai bulikon (bloco) is garantált, ahol nem tánciskolák, hanem zenekarok vonulnak fel, és bárki becsatlakozhat hozzájuk táncolni. Az évente ide látogató másfél millió turista nem tévedhet.

 

Fiesta de la Virgen de la Candelaria – február 2. – Dél-Amerika-szerte

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén körmenetet tartanak a katolikusok Magyarországon. Eközben Dél-Amerikában karnevállal ünneplik Candelariát, azaz Szűz Máriát, aki ezen a napon, (február 2-án) születése után 40 nappal mutatta be fiát, Jézust a jeruzsálemi templomban. Copacabana egy nyugodt, csendes kisváros Bolíviában. Ilyenkor azonban minden a feje tetejére áll, ekkor köszönt be a parádé, amely színes jelmezekkel, zenével és sok itallal jár. Hasonló játszódik le a Titicaca-tó mentén Peruban is. Ekkor zarándokolnak el a közeli hegyre, ahol tűzijátékkal és énekkel róják le tiszteletüket La Morenita (egy másik elnevezése Szűz Máriának) előtt. A templomi mise után táncverseny kezdődik, nagyjából 7000 fő részvételével. Ilyenkor a különleges hangzásvilágú pánsípok hangját akár hajnalig, a fesztivál végéig is élvezhetjük. Nem csak Bolíviában és Peruban, hanem Uruguayban, Chilében és Venezuelában is fontos ünnepnek számít csakúgy, mint a gyarmatosító Spanyolországban.

instagram