Ízek, imák, Erdély
Régóta ott van Erdély a bakancslistáján, és idén ki szeretné pipálni? Cikkünkben talál néhány tippet az út megtervezéséhez.
Történelem röviden
Az „Erdélyország-Tündérország” szállóige Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásához, Erdély aranykorához köthető. Bethlen ugyanis a humanizmus szellemében számos mesterembert hívott az országba (elsősorban Velencéből), hogy ők végezzék a különféle építési munkálatokat. Így lett Erdély egy természeti kincsekben bővelkedő, építészetében elkápráztató, ugyanakkor gazdasági, politikai és művelődési szempontból virágzó hellyé a Kárpátok festői kanyarulatában. Erdély alapvetően az együttélésről, az elfogadásról és a toleranciáról szól, ugyanis az Unio Trium Nationum (Három nemzet egyesülése) jegyében az erdélyi magyar nemesek, a székelyek és a szászok békét könyveltek el egymás között. A 17. századtól kezdődően nagy számban menekültek örmények is erre a vidékre, akiket befogadott a közösség. Ugyan a befogadás ára a vallási unió volt, a románokhoz hasonlóan ők is megtarthatták az ősi rítusukat, és az egyházi nyelv továbbra is az örmény maradt, így az egyház hosszú időn keresztül az összetartás és az etnikai tudat ápolója volt. Talán mindennek a toleranciára valló történelmi előzménynek is tudható be, hogy a székely ember vendégszerető és gondoskodó természetű, amit olykor hajlamos túlzásba vinni. Az bizonyos, hogy az Erdélybe látogató nem marad étlen-szomjan és szeretet híján, ha székely család vendégeli meg. E rövid történelmi áttekintés után vizsgáljuk meg, milyen meglepetéseket tartogathat ez a tündérmesébe illő ékszerdoboz, ha úgy döntenénk, hogy felnyitjuk a fedelét…
A Kárpátok zamata
Erdélyben hagyománya van a gombászásnak. Számos gombafajta terem a hegyekben, amelyek közül a szarvasgomba és a királyvargánya van a legnagyobb becsben tartva, ezekből nagy mennyiségben exportálnak is. Az Erdélyi Triflász program keretein belül a gombaimádóknak van lehetősége a szarvasgombászás kipróbálására.
Az erdők és a mezők is elhalmoznak bennünket minden jóval – érdemes őket megízlelni: csipkebogyó (isteni a belőle készült lekvár), borókabogyó, vörös áfonya, fekete áfonya, málna, szeder, szamóca, fenyőtoboz (amelyekből egyébként roppant finom szörp készül), medvehagyma, sóska és természetesen a gyógyfüvek, ezért jó ötlet lehet elmenni egy gyógynövénytúrára is.
Vizek és gázok
A Csíki-medencében, a Csíkszeredától délre fekvő Lázárfalva egy megközelítőleg 600 lelket számláló település. Ebben a térségben számos gyógyvízforrás található. A helyiek kis fürdőtelepet hoztak létre Nyírfürdő néven, amelyet kalákában építettek meg. Itt nincs sem belépő, sem hagyományos értelemben vett fürdőhangulat, helyette buja természettel és teljes nyugalommal találkozni. Ha sikerült alaposan kiáztatni magunkat a kisebb-nagyobb medencékben, akkor érdemes kipróbálni a mofettákat is. A mofetták vulkáni utótevékenységhez kötődő álló gázfeltörések, amelyeknek gyógyhatást tulajdonítanak. Ezek a szén-dioxid mellett kén-hidrogént is tartalmazó ún. büdösgödrök a keringészavarral járó idült mozgásszervi betegségek kúrálása mellett jó hatásfokot mutatnak a trauma utáni szövődmények kezelésében is.
Ha tóparti élményre vágynánk, akkor a Medve-tó lehet az ideális választás. A szovátai Medve-tó a világ legnagyobb heliotermikus (a napsugárzás melegét elnyelő és megtartó) tava. Mivel sókarszton keletkezett, a vize a tengervíznél is sósabb. A tó a nevét a formájáról kapta, ugyanis madártávlatból nagyon hasonlít egy kiterített medvebőrre. A Medve-tó környékén számos kisebb tóval is találkozunk: Mogyorósi-tó, Zöld- és Vörös-tó, Fekete-tó, Rigó-tó, Piroska-tó. Amennyiben több időnk van, ajánlott ezeket is felfedezni, ugyanis a Piroska-tó és a Vörös-tó közelében sósziklákat is találni, amelyeknek felgyűrődött sófelülete vulkáni mozgások eredményeként jött létre, és a 19. század óta Szováta látványosságai közé tartoznak.
Csíki császkálás
Ha városi élményre vágynánk a sok természetjárás után, akkor irány Csíkszereda. A várost pezsgő kulturális élet jellemzi, amelyről az Origo Programmagazinból lehet tájékozódni. Minden nyáron megszervezésre kerül a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amely a régi korok zenéjét hivatott felidézni. Ebben a gyönyörű helyszín is szerepet játszik, ugyanis a fesztivál fő színtere a műemlékként is számontartott Mikó-vár, a késő reneszánsz kori várkastély. Ha érdekel bennünket a népi tánckultúra és tánchagyomány, akkor érdemes ellátogatni a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes egyik produkciójára, amely kétségtelenül meghatározó élményt fog jelenteni az utunk során. Ha netalán éppen hétfőn látogatnánk Csíkba, és táncos kedvünkben volnánk, akkor csatlakozhatunk a táncegyüttes által szervezett Zugtánc foglalkozáshoz és oktatáshoz. A képzőművészet terén említésre méltó Zsögödi Nagy Imre festő munkássága. A művész képeit a Nagy Imre Galériában tekinthetjük meg. A festő halála előtt csaknem 8000 alkotását ajándékozta Csíkszereda városának. Ha már Csíkban járunk, akkor Csíksomlyót, a nevezetes zarándokhelyet sem lehet kihagyni. Egy kiadós séta a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregbe, a zarándokok gyülekezőhelyére, segíthet feldolgozni az eddigi élményeket, és feltöltődni friss hegyi levegővel. A nyeregben található Hármashalom oltár kitűnő hely, hogy kifújjuk magunkat. A bátrak akár a Nagysomlyó tetején, az 1033 méter magasan található kilátóhoz is kimászhatnak. A csodás panoráma ellensúlyozza az erőfeszítéseinket.
Ha adrenalinra vágynánk
Aki szereti az extrém szabadidős tevékenységeket, annak érdemes ellátogatnia az Ivói Izlandi Lovak Lovardába és felfedezőútra indulni lóháton az Ivói Vadasparkban. Ha nem lenne elég az izgalmakból, akkor a hargitafürdői Balu Parkot is útba lehet ejteni, ahol kúszva, mászva és levegőben is kipróbálhatjuk magunkat. Levezető gyanánt meg benevezhetünk egy off-road programra, amely egy katonai járművel történik, és olyan érintetlen és csendes helyekre vezet, ahol a saját szívverésünket is hallani.
Székely–magyar szótár
pityóka – burgonya
potyoló – húsklopfoló
lapító – vágódeszka
bikkfafejű – önfejű
borvíz – ásványvíz
gübben – vízbe merül
eregel – ráérősen megy
sirülő – kanyar