Magyarábok és sárkányvérfa

Az arab világról sokaknak még mindig csak a mérhetetlen luxus és a terrorizmus szélsőséges kontrasztja jut eszébe. Pedig a térség sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint gondolnánk, és bőven akad látnivaló is a piramisokon és a Burj Khalifán túl. Kedvcsináló érdekességek az arabok világából.

A világ legnagyobb csillárja és szőnyege

Az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu Dhabiban található Sheikh Zayed Mecset két világrekordot is a magáénak tudhat. Itt található ugyanis a világ legnagyobb perzsa szőnyege, aminek az elkészítéshez 35 tonna gyapjút és 12 tonna pamutot használtak fel. A szőnyeg területe 5700 négyzetméter, a súlya 45 tonna és szövése 2 268 000 000 csomót igényelt! Elkészítése 2 évig tartott Iránban, több száz szövőnő bevonásával, akik éjjel-nappal két műszakban dolgoztak a szőnyegen, hogy időben elkészüljön. A szőnyeg lerakása sem volt egyszerű feladat, 15 kisebb részből állították végül össze. Közel két hónapot vett igénybe, mire sikerült tökéletesen lefektetni a mecsetben.

Szintén itt található a világ egyik legnagyobb csillárja is, amit több millió csillogó Swarovski kristály díszit. A csillár Németországból érkezett, átmérője 10 méter, a súlya mintegy 12 tonna. A Sheikh Zayed Mecsetet 2007-ben adták át, Ramadánkor. Az építkezés 11 évig tartott, 545 millió dollárba került és több mint 40 ezer hívő befogadására alkalmas. Ez egyébként a világ nyolcadik legnagyobb mecsetje, de sokak szerint a legszebb és legfehérebb is egyedi márványborításának köszönhetően.

Freddy Mercury és a legidősebb ciprusfa

Irán központi régiójában található Abarkuh település, amely az ország talán egyik legmisztikusabb látnivalóval büszkélkedhet. Ez pedig nem más, mint egy közel 25-30 méter magas örökzöld ciprusfa. A legenda szerint a fát annak idején Zarathusztra ültette, aki a perzsák ősi vallásának, a zoroasztrizmusnak vagy más néven mazdaizmusnak volt a főtanítója, próféja. A tudósok becslése szerint a fa több mint 4000 éves, de mivel a törzsei összenőttek, ezért a pontos korát lehetetlen meghatározni. Mindenestre Zarathusztra fája Irán egyik legfontosabb turista csalogatója és az ősi vallás követőinek zarándok helye. Hivatalosan Irán egyik jelképe, kulturális és természeti örökségének része, ezért védelem alatt áll. Ennek ellenére a hatalmas ciprusfát bárki megnézheti és megérintheti. A zarándokok rendszerint cédulákat aggasztanak ágaira, ezekre írják rá vágyaikat abban bízva, hogy egyszer majd megvalósulnak. Abarkuh településtől nem messze található Jazd, amely szintén rengeteg érdekességgel, látnivalóval büszkélkedhet. Jazd ráadásul a zoroasztrizmus vallási, kulturális központja. Ennek az ősi vallásnak azonban már kevesebb, mint kétszázezer követője van világszerte, pedig annak idején a perzsák fő vallásának számított, amíg az iszlám térhódítása meg nem kezdődött. Még egy érdekesség - Freddy Mercury a Queen együttes legendás énekese is zoroasztriánus volt.

Szokotra, a sárkányok szigete

Szokotra egy szigetcsoport az Indiai-óceánban, hivatalosan a polgárháborúba süllyedt Jemenhez tartozik. Négy szigetből áll, a legnagyobb Szokotra, majd ezt követi Abd al Kuri, Szamba és Darzsa. A szigetcsoport rendkívül egyedi, páratlan növény- és állatvilággal rendelkezik, ezért gyakran az Indiai-óceán Galapagosának is szokták nevezni. Nem véletlen, hogy az UNESCO az egész szigetcsoportot a világörökség részének nyilvánította. A furcsa alakú és színű fák, növények, a nagy kiterjedésű kopár és hegyes területek egy mesebeli tájra emlékeztetnek. Az itt található élővilág ugyanis sehol máshol nem látható a világon. Ráadásul az egyike azoknak a helyeknek bolygónkon, amelyeknek még sikerült majdnem érintetlenül maradni évmilliókon át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne élnének itt emberek. A szigetcsoport legnagyobb városa Hadibo, ahol kevesebb, mint tízezer ember él, a szigetcsoportot a becslések szerint ötvenezren lakják. A helyiek azonban mélyszegénységben élnek, szó szerint elszigetelve a külvilágtól. Mobilhálózat és GPS ugyanis nincsen, még bankautomata sem található a szigeteken. A szigetcsoportnak azonban számos érdekes legendája van. Az egyik szerint valaha egy sárkány és egy hatalmas elefánt élt a szigeten. A kettejük közötti küzdelemben végül a sárkány kerekedett felül, de olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy végül elvérzett. A vérét beszívta a talaj, majd ezen a helyen fák nőttek ki. Ezeket a fákat hívják manapság Dracaena Cinnabarinak, vagy más néven sárkányvérfának, ami a szigetcsoport leghíresebb nevezetességének számít. A fát a helyiek nagy becsben tartják, de fel is dolgozzák. Gyantáját gyógyításra, színezésre és díszítésre használják, állítólag a Stradivárius hegedűket is a sárkányvérfa gyantájával színezték, bár erre kézzelfogható bizonyítékot még nem sikerült találni. 

Titokzatos magyar törzs Núbiában

A magyarábok létezésről először gróf Almásy László Afrika-kutató, felfedező szerzett tudomást, amikor 1935-ben az egyiptomi-szudáni határon fekvő, Vádi Haifában járt. Kalandos felfedezése csak a véletlennek volt köszönhető. Gépkocsijából ugyanis kifogyott az üzemanyag, ezért kellett megállnia a Nílus mentén található városkában. Ekkor találkozott a magyarábokkal, akik egy szigeten éltek és alkottak különálló közösséget. Almásy a feljegyzéseiben leírta, hogy a titkozatos magyar törzs tökéletesen ejtette ki a magyar szót, bőrük világosabb volt és orrformájuk is eltért a helyiekétől. A magyarábok Almásynak elmondták, hogy őseik évszázadokkal ezelőtt, 1517-ben telepedtek le itt, harcosok voltak, akiket még I. Szelim oszmán szultán telepített a határvidékre. A törzs tagjai büszkén vallották magukat magyar származásúnak, annak ellenére, hogy nyelvünket már nem beszélték.

Az első magyar tudományos expedícióra vél 58 évet kellett várni. 1993-ban Fodor István vezetésével magyar tudósoknak, kutatóknak sikerült ellátogatniuk a magyarábokhoz. A legújabb kutatások szerint valóban elképzelhető, hogy a magukat magyarnak valló törzs ősei tényleg Magyarországról érkeztek. I. Szelim török szultán idején, ugyanis valóban szolgáltak magyarok a hadseregében, főként fiatalkorban elhurcolt magyar gyerekek, akikből janicsárokat képeztek. Ezt a történelmi tényt Pécsváradi Gábor ferences szerzetes 1516-ban írt levele is alátámasztja. Ekkor vonult át I. Szelim szultán serege Jeruzsálemen, ahol Pécsváradi találkozott és beszélt olyan katonákkal a seregből, akik magyarok voltak. A szultán a magyarokat vél Alsó-Núbiába vezényelte, hogy ott őrizzék birodalmának határait. A magyarábok története azonban ezzel korántsem ért véget. Több mint 200 évvel később, az 1750-es években állítólag egy második magyar „hullám” is csatakozott a már megtelepedett és asszimilálódott magyarábokhoz, akik Mária Terézia idején vándoroltak ki. Ők minden bizonnyal a törökök idején az iszlámra áttért magyarok voltak, akiket Mária Terézia üldözött el, utasított ki az országból.

Ezt az izgalmas történetet, illetve a magyarábok valódi származását azonban csak egyetlen egy dolog tudná 100 százalékosan alátámasztani, egy genetikai vizsgálat, amire viszont eddig még nem került sor. Fodor István és csapata ugyan tervezett egy második tudományos expedíciót 1998-ban, amely mindezt kideríthette volna, de anyagi okok miatt végül meghiúsult. Mindenesetre a magyarábok mind a mai napig magyar származásúnak tartják magukat, annak ellenére, hogy teljesen asszimilálódtak. Az Asszuáni-gát megépítése után elszórtan élnek jelenleg is Egyiptom, illetve Szudán területén. Létrehozták saját szervezetüket, a Magyarok Világszövetsége pedig 1999-ben felvette őket a tagjai közé.     

 

instagram