Ausztrália különleges konyhai kultúrája

Első hallásra szerintem mindenkinek az ugrik be, ha Ausztrália nevét meghallja, hogy milyen aranyos koalákat lehet ott látni, amelyek épp eukaliptuszt majszolnak, illetve tuti, hogy szívesen összetalálkozna az ember egy kenguruval, ha arra jár. Sajnos a két állat közül a kenguru bizony terítékre is kerül az ausztrál lakomák során. De nem ez az egyetlen gasztronómiai furcsaság a kontinensnyi méretű országban.

Nagyon erős az ázsiai hatás az ízvilágukban, hiszen területileg közel élnek egymáshoz.

A legkedveltebb ételek náluk mégsem a nehéz, húsos, hanem a könnyed, egészséges fogások, mert a konyhai kultúra a nálunk reform és fitt jelzővel ellátott jegyeket tükrözi. Rengeteg avokádót és lazacot esznek a bennük található értékes zsírsavak és aminosavak végett. 

A turisták mégis számos, nekünk, európai embereknek rettentően érdekes ételt kóstolhatnak meg náluk! Például a cápasteaket vagy a sült krokodilhúst, illetve a fent említett kenguruhúst, leginkább grillezve. Az állatvédők felkaphatnák a fejüket, hogy a krokodil és a kenguru is védett fajok. Nálunk, Európában azok, mivel szinte csak állatkertekben láthatók, de Ausztráliában egy kenguru nagyjából olyan látványosság az ott lakóknak, mint idehaza egy vadnyúl. Aranyos, de nem kell védeni, hiszen rengeteg van belőle, sőt a mezőgazdaságban még jelentős károkat is okoz, ami ellen nehéz védekezni, hiszen egy kifejlett vörös kenguru jóval erősebb az embernél, és meg sem ijed tőle. 

A különleges hozzávalókon túl óriási figyelmet fordítanak az ételek minőségére, így egészen biztosak lehetünk benne, hogy bárhol is kóstolunk meg valamilyen különleges fogást az országban, érezni fogjuk a minőségbeli különbséget. 

Ausztrália nemzeti étele a mindenki által kedvelt és mély gyökerekkel rendelkező vegemite, ami gyakorlatilag egy szendvicskrém, amelyet az első világháború után fellépő élelmiszerhiány kiküszöbölésére alkottak meg. Ugyanis az Angliából érkező utánpótlás-szállítmányok elmaradtak, így az ausztrál kormány pályázatot hirdetett, amelynek a győztese a sörgyártásból visszamaradó, magas élesztőtartalmú cefréből autolízissel, só és különféle vitaminok, illetve zöldségek hozzáadásával készülő krém lett. Állati származékot nem tartalmaz, így vegetáriánusok is fogyaszthatják. Sokrétűen lehet felhasználni, de elsősorban kenyérre, vajas kenyérre vagy vajas pirítósra egész vékonyan felkenve fogyasztják. Íze erősen sós, umamis, kesernyés, pikáns, a glutaminsav miatt kissé a szójaszószra vagy a szardellapasztára, illata kissé a barna sörre vagy a cefrére emlékeztet. Színe sötétbarna, állaga viszkózus, sűrűn krémes. Sárga címkés üvegben árulják.

Elsődleges célcsoportként a gyerekekkel szerették volna megkedveltetni, mivel igen magas a vitamin- és ásványianyag-tartalma, így ennek érdekében nagyszabású kampányt indítottak, amely végül elérte a kívánt hatást, és mára Ausztrália nemzeti eledele lett a krém. 

Azonban az ausztrálok nem túl édesszájúak, így csak egy nemzeti édességük van, amely nem más, mint a lamington. Ez egy finom kókuszkocka, ami eredetileg piskótatésztából készült, de ma már több változata is ismert. Ez a tészta annyira népszerű Ausztráliában, hogy 2006 óta, július 21-én nemzeti lamingtonnapot tartanak. 

Éghajlatukból adódóan Ausztráliában hatalmas népszerűségnek örvend a szabadtéri sütögetés. Szinte minden parkban, tengerparton, kertben, teraszon megtalálható legalább egy barbecue-hely. A hagyományos barbecue általában kolbászból, csirkéből, marhából vagy bárányból készül. Viszont ha szeretnének különlegességeket kóstolni, ajánlom a kenguruburgert és a krokodilkolbászt.

Ezeken túl a húsos pite az ausztrálok egyik tésztakülönlegessége. (Hagyományos vajas-lisztes tésztából sütik.) A legnépszerűbb húsos pite marhából és csirkéből készül. Nálunk leginkább egy bolognai pite lenne a megfelelője.

 

 

 

 

 

 

 

instagram