Samuel Butler utópiáját, az elsősorban angolszász kulturális körökben ismert Erewhon című könyvet olvasva, arra a különös megállapodásra juthatunk, hogy a mű nem csupán kiváló szatírája a viktoriánus társadalomnak, de egy olyan tájra kalauzolja az olvasót, amely drámaian rekonstruálja a „hosszú fehér felhő országaként” ismert Új-Zélandot. Tény, hogy Új-Zéland kapcsán nem a szerző (s még csak nem is a nemzetközileg nagysikerű kortárs Lloyd Jones) jut először az eszünkbe, hanem a távoli szigetország drámai szépsége, amelyről számos útleírás tanúskodik. Új-Zéland emellett szép példája a környezetvédelemnek, az ember és természet elszakíthatatlan kapcsolatának, valamint a fenntartható fejlődésnek, amelyet a szigetország a jól kimunkált idegenforgalmi politikájának köszönhet.
Régóta szerettünk volna ellátogatni Portugáliába, azon belül az ország déli részében található Algarve tartományba. Nagyon sokat hallottunk a finom és tiszta ételeikről, fenséges boraikról és mesébe illő, barlangon át megközelíthető tengerpartjaikról. Sokan lehetnek még hasonló véleménnyel, ugyanis az utóbbi években nagyon megnőtt Algarve turizmusa: nyáron hatalmas és bizony kényelmetlenül nagy tömeg gyűlik össze. Ezért úgy döntöttünk, hogy inkább októberben látogatunk el, hiszen az időjárás a kora őszi hónapokban még mindig csodás, csapadékmentes és napsütéses.
