Mandela, szafari, veszélyes, apartheid, vízhiány... gyönyörű. Bármilyen elképesztő, ezeket a szavakat csakis egy ország köti össze: a Dél-afrikai Köztársaság. Bár egyre több a turista errefelé, az emberek még mindig nem tudják hová sorolni a kontinens egyik legfejlettebb államát. Azt mindenki tudja, hogy szépek a tengerpartok, és annyira nem lehet rossz a helyzet, ha 2010-ben foci- világbajnokságot is szerveztek, mégis az elmesélésekből rendszeresen magas falak mögött rejtőzködő fehérekről, utcai harcokról és belpolitikai válságról lehet hallani. Mi úgy döntöttünk, hogy közelről győződünk meg arról, mi is az igazság.

Tevekaravánok szelik a végtelen arab sivatagot, majd elérik a homoktenger közepén a datolyapálmás oázist. Az idő lomhán telik, guggolva mentateát szürcsölünk a burnuszos emberek között egy kecskevásárban, a szukot belengi a fűszerillat, este pedig beduin sátrunkban Szindbád meséit hallgatjuk – húsz évvel ezelőtt így vágytunk Arábiába az útleírásokat olvasva. 

„Meg kell néznem a térképen, hol van” - mondta a trópusi oltásokat adó intézet vezetője. Persze, nem ő volt az egyetlen, aki még hírét sem hallotta Gambiának. Korábban én is csak Rejtőnél találkoztam vele, akinél néhány helyen úgy szerepel, mint egyfajta civilizációs oázis, Afrika Svájca, ahová bankügyeket intézni, vagy „Európa-szagot” érezni menekülnek a sivatagból és az őserdőből. Gambia Afrika egyik legkisebb országa, nagyjából akkora, mint nálunk két megye. A kontinens nyugati részén, Szenegálba ékelődött be a Gambia folyó mentén, amely több ezer kilométer hosszan kígyózik Guineából, és amelynek torkolatánál három mérföld szélesen terül el Afrika miniállama.