„Remélem, hogy Magyarország büszke rám!”

Interjú Pápai Jocival

„Az Eurovízió óta minden nap elszívok két-három szálat” – vallja be nevetve Pápai Joci, egy cigivel a kezében az interjú előtt. Rajtam kívül még egy TV stáb is várt Jocira, aki nagyon türelmesen viselte a felhajtást. „Azt gondolom, hogy ha egy Eurovízióról visszajössz, akkor ki kell szolgálnod a médiát, de most egy időre vissza szeretnék vonulni, hogy alkothassak” – folytatta a tőle már megszokott közvetlen stílusában az idei dalfesztivál nyolcadik helyezettje.

Ahogy az interjú előtt bújtam az internetet, hogy minden létező információt tudjak az alanyomról, arra jöttem rá, hogy a rengeteg támadás és rosszindulat ellenére Pápai Joci minden egyes média-megjelenéséből árad a hála, az együttérzés, a tiszta Istenhit, és valami fajta visszafogott, de mégis teljes harmónia. Egy olyasfajta lelki béke, amire mindannyian vágyunk. Ennek az okát kutatva szerettem volna kideríteni, mi lakozik a magát csak roma fiúként emlegető zenész lelkében, pár hónappal a dalfesztivál után.

Mire gondoltál az Eurovízión a színpadra lépés előtt? Mivel nyugtattad le magad, hogyan hangolódsz egy ilyen nagy fellépésre?

Nálam ez egy ima. A második elődöntőben voltam, amikor hihetetlen közel kerültem Istenhez a fellépést megelőző ima alkalmával. Annyira felfokozott állapotba kerültem, hogy újra kellett sminkelni, mert sírtam egy fél órát és nem tudtam abbahagyni. Ez egyébként sajnos hatással volt a produkcióra is. De nem tehettem róla, minden feszültség és mély érzelem akkor jött ki rajtam. Ez egy nagyon tiszta és bensőséges pillanat volt. Amikor Istenhez imádkozom, úgy érzem, hogy mindent tisztán látok, de ezt az érzést annyira nehéz elmagyarázni, ezért nem is igazán szeretek beszélni róla.

Mindenki szerint egyedülállót alkottál az Origo című daloddal, de számodra, mint szerző, miért különleges az Origo? Mit jelent neked?

Ebben a dalban benne van az egész életem. Szinte mondhatnám, hogy ez a dal én vagyok. A fájdalmaim, az örömeim, az erőfeszítéseim, a múltam, a jelenem és a jövőm. Mindent összefoglal. Zeneileg pedig azért különleges, mert összegyúrtam a magyar és a cigány népzenét, ami nem gyakori manapság. Viszont az Origo sokkal több a zenék ötvözésénél, több annál, hogy hallunk benne magyar és cigány dallamokat. Az Origo két életérzést mutat be a hallgatóknak. Ezen felül én ezt még modern köntösbe bújtattam, és rap betétekkel tűzdeltem meg. Így elmondva talán már kicsit soknak is hat, de az eredmény számít, és a Fesztiválon mindenki azt mondta nekem, hogy a te dalod nem hasonlít egyik Eurovíziós dalhoz sem. És ez számomra nagyon jó visszajelzés.

Kire vagy mire gondoltál amikor papírra vetetted ezt a két versszakot: „Miért hazudtad azt nekem, hogy nem számít a színem, tudtad barna a szemem, sosem változik bennem. Nem kérek már belőled, menj el innen hagyj engem, ne is lássalak téged, átkozott légy örökre.”

Kinek írtad ezt?

Alapvetően három szálon fut az Origo dalszövege: van benne egy fiú- lány kapcsolat, ami egy beteljesületlen szerelem, hiszen a magyar lány és a roma fiú nem lehetnek egymáséi.

Ezt a saját életedből merítetted?

Igen. Is. Talán. (nevet) Volt benne személyes indíttatás is, illetve egy társadalmi problémát fogalmaztam meg. A második szál a hangszerem, a zeném és Isten kapcsolatáról szól. A harmadik nagyon fontos mondanivalója az Origonak pedig az, hogy soha ne adjuk fel a reményt, higgyünk magunkban és akkor be fognak teljesedni az álmaink. Az pedig, hogy annak a dalnak a segítségével teljesedtek be az én álmaim is, amiben megfogalmaztam a remény és a küzdés fontosságát, egy csoda.

Hogy írtad meg ezt a dalt? Hosszú alkotói folyamat volt, vagy egyszer csak kipattant a fejedből?

Az Origo megírása nem volt hosszú folyamat, az került sok időmbe, hogy megtaláljam magam zeneileg. Régebben sok afroamerikai zenét hallgattam, őket akartam utánozni, főleg, hogy csak egy árnyalattal vagyok világosabb náluk. (nevet) Egy idő után azonban rájöttem, hogy nem tudok igazán autentikus dolgot alkotni, ha követem a trendeket. Én akartam lenni a trend. Ezért több mint egy évig nem hallgattam semmilyen zenét, hogy ne befolyásoljon semmi saját magam megtalálásában. 

Hallgattam a régi zenéidet, amiket még Majkával szereztél, és amikor először meghallgattam az Origot az volt a benyomásom, hogy azt egy teljesen másik ember írta. Milyen személyiségfejlődésen, változásokon mentél keresztül az évek során?

Mindig feltettem magamnak azt a kérdést, hogy miért nem vagyok sikeres. Már látom, hogy azért, mert nem álltam rá készen. Nem voltam benne biztos, hogy ki vagyok, ezért nem tudtam teljesen átadni az érzéseimet. Most értem be. Ha visszapörgethetném az időt, semmit sem csinálnék másként.

Hatalmas port kavart a sajtóban, hogy romaként képviseled külföldön Magyarországot. Mit gondolsz, ha egy olyan dallal indultál volna, ami nem a romaságodról szól, akkor is ekkora visszhangot kapott volna a származásod?

Azt gondolom, hogy maga a tény, hogy romaként én képviseltem Magyarországot, hatalmas fájdalmat okozott azoknak az embereknek, akik utálkoztak és nem támogattak. Az, hogy én nagy élharcosa vagyok a romák diszkriminálásának megszűntetésének, ráadásul a dalom is erről szólt, nyilván olaj volt a tűzre. Én egyébként bírom a kritikát. Engem őszintén nem zavart az utálkozás. Nem engedtem, hogy eljussanak hozzám ezek a negatív energiák. Rajtam nem tudnak ezek az emberek sebet ejteni. Talán úgy érzem magam, mintha egy hegytetőn lennék, szívnám a friss levegőt, az utálkozók pedig egy barlangba lennének bezárva, sötétségben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy én képviselhettem a hazámat, és remélem, hogy Magyarország is büszke rám.

Kapsz pozitív visszajelzést ezért az élharcos szerepért cserébe?

Fontos elmondanom, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon nem csak a magyarokért, a romákért énekeltem, hanem minden kisebbségért, minden hátrányos helyzetű, szegény, rászoruló emberért, akik bolyonganak a világban és kilátástalan a helyzetük, hiszen az enyém is nem olyan régen az volt. Természetesen sokkal több a pozitív visszajelzés: az a sok ezer levél, amit kaptam hidegrázásról, örömkönnyekről és köszönetről szólnak, szóval nagyon boldog vagyok.

Honnan merítesz erőt ehhez a harchoz?

Rendkívül közeli kapcsolatom van Istennel. Nagyon sokat imádkozom Istenhez, és én a „megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel“ elv szerint élek. Őszintén mondom, hogy én az utálkozó emberekért is Imádkozom, és azért, hogy találják meg ők is a boldogságukat.

Hogy éled meg ezt a hirtelen jött hírnevet? A családodra milyen hatással van?

A siker semmit nem változtatott az életemen, azon kívül, hogy az emberek szeretnek és ismernek. Tudatosan alakítom úgy, hogy ugyanaz a srác maradjak, aki tizenévesen voltam, és nagyon távol áll tőlem az a sztárság, de szerencsére a családomtól is.

Mire számíthatunk tőled a jövőben?

Szerintem egy előadót nagyon nagy stresszel tölt el az, ha ír egy nagy slágert, hiszen ezután nem minden esetben tudja, hogy azt hogyan fogja fokozni, hogy felül tudja-e múlni majd saját magát. Most megírtam az új dalomat, amire szintén nagyon büszke vagyok, mert az továbbfűzi az Origoban megfogalmazott mély érzéseket. Úgy érzem, jó úton haladok, szerencsére nagyon sok felkérésem van. Jó minőségű és igényes koncerteket szeretnék adni a közönségemnek, amelyekre megvan a lehetőségem, amiért nagyon hálás vagyok. Azt is biztosan tudom, hogy az üzeneteim továbbra is komolyak lesznek, mert szeretnék rávilágítani azokra a problémákra, amikről úgy gondolom, hogy megoldásra várnak.