Afrikáért szívvel-lélekkel

Interjú Balogh Sándorral, az AHU elnökével

„Írd le és tedd meg, mert az álmok elvesznek, a célok eltűnnek. Írd le és valósítsd meg!” – vallja a Magyar Afrika Társaság elnöke, Balogh Sándor. És valóban, a civil szervezet alapításának ötlete egy pikniken pattant ki az üzletember fejéből, amit aztán rózsaszín filctollal vetett egy hevenyészett papírra 13 alapító társával együtt. Az azóta eltelt több mint 10 év alatt 15 orvosi missziót küldtek Afrikába, az AHU orvosai pedig több tízezer beteget láttak már el. De miért viseli a szívén egy szerencsi üzletember a távoli Afrika sorsát? Erre kerestük a választ. 

Mikor járt először Afrikában? Szerelem volt első látásra?

-         Turistaként utaztam először Afrikába, még a ’80-as években. Akkor leginkább az észak-afrikai, arab országokban jártam, Dél-Afrika volt az első fekete afrikai ország, ahova eljutottam. Azt mondják két fajta utazója van Afrikának: van, aki soha többet nem megy vissza, mert nem tudja elviselni azt a rendetlenséget, a másfajta kultúrát, a koszt és az illatokat, amik ott természetesek. Sokan viszont mintha zsigerből megéreznék, hogy ez a világ az emberiség bölcsője, és azonnal beleszeretnek. Így voltam ezzel én is, azonnal megszerettem Afrikát minden nyűgjével, bajával, a kosszal, az állatokkal, a mindent elcsenő majmoktól kezdve a bazári árusokig. Azt gondolom, ez egy olyan világ, amit egyszer mindenkinek látnia kell ahhoz, hogy a saját fejében rendet tegyen. 

Honnan indult a Magyar Afrika Társaság története? Mi ösztönözte a megalakulását?

-        Gyerekkorom első évtizedét egy gyermekvárosban töltöttem, mivel a szüleim ott tanítottak, így én valószínűleg belenőttem a sokszínűségbe, a különböző élethelyzetekben élők megismerésébe. Ez egy sarokköve lehet az egyesület megalakulásának. A másik, hogy egy nemzetközi egyetemen tanultam a ’80-as években, ahol rengeteg, általam akkor még soha nem látott színű és kultúrájú emberrel tanultam együtt. A harmadik sarokköve, hogy miután már együtt dolgoztam azokkal az emberekkel, akikkel az egyetemre jártam, megkerestek, hogy legyek egy afrikai ország képviselője Magyarországon. Megalakulása azonban nem egy tervezett akció volt. Szerveztünk egy baráti pikniket Szerencsre, ahol 60-70 ember gyűlt össze, akik valamilyen szállal kötődtek Afrikához. Ott jött az ötlet, hogy alapítsunk egy civil szervezetet. Teljesen spontán alakultunk meg, az alapító okiratot pedig egy étkezőasztalon írta alá 13 afrikai származású, vagy Afrikával foglalkozó tudós, egyetemi tanár, üzletember egy rózsaszín filctollal egy hevenyészett papíron. Akkor még nem tudtuk pontosan, hogy mit szeretnénk, nem volt világos cél, nem terveztük, hogy orvosi missziókat indítunk, vagy tanulmányokkal állunk a döntéshozók elé. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy kell egy afrikai szervezet, hogy legyen hova fordulnia például egy politikai menekültstátuszhoz folyamodó afrikai bevándorlónak, vagy egy kulturális rendezvényt, afrikai zenei koncertet szervező valakinek. Azt hiszem ma már bőven túlteljesítettünk.

Például?

-          Idén már a 15. orvosi missziót küldjük ki Afrikába, 2016-ban pedig két orvosi misszió keretében 8 orvos összesen 10.000 beteget látott el, és most először 43 sikeres műtétet végzett el. Az AHU Health Centers Project-tel, melynek célja a hosszú távon fenntartható egészségügyi infrastruktúra biztosítása azokban az afrikai országokban, amelyekben az orvosi ellátáshoz való hozzáférés jelentős problémát jelent a lakosság számára. Egy magyar kórház alapkövét már le is raktuk Ugandában. A Budapest-Bamako Rally-nak 2016-ban is humanitárius partnerei voltunk. Tavaly 4 teherautónyi, több tonnányi adományt juttattunk el Mauritánia és Mali szociális, oktatási és egészségügyi intézményeibe. Három gyermektámogatási programunk fut, Etiópiában, Maliban és Ugandában, összesen 139 halmozottan hátrányos helyzetű gyermek tanulmányait és nevelkedését segítjük.

Mi az egyesület célja?

-        Hogy megismertesse Afrikát a magyar emberekkel és eloszlassa azokat a sztereotípiákat, miszerint Afrika egy fekete kontinens, ahol felpuffadt hasú néger gyerekek élnek testükön legyekkel, akik rizsért könyörögnek, és arra várnak, hogy mi vigyünk nekik ennivalót. Afrika nem egy távoli fekete kontinens valahonnan az őskorból, hanem egy modern, fejlődő, 54 országból álló kontinens. A mi feladatunk pedig az, hogy közelebb hozzuk ezt a színes világot.