Marokkó – ideális úti cél a magyar turistáknak
Nincs még fél éve sem, hogy egyszerre két „fapados” légitársaság is közvetlen járatot indított Budapest és Marokkó két kiemelt turistacélpontja, a „Szahara kapuja”-ként is emlegetett Marrakech és az óceánparti fürdőhely, Agadir között. A járatok azóta is szinte „telt házzal” mennek, és máris sok ezer magyarnak tették lehetővé a „legnyugatibb afrikai arab ország”, Marokkó megismerését. A járatok kombinálhatók is, azaz érkezz Marrakechbe hétfőn vagy pénteken, és fejezd be mesés programod Agadirból hazautazva kedden vagy szombaton. A két várost jó és olcsó buszjáratok kötik össze, így személyenként alig 10 EUR-ért utazhatunk egyikből a másikba. A menetrend az interneten megtalálható. Szerencsére ez a turizmus nem csak egyirányú utca, hiszen szépen növekszik a hazánkba látogató marokkóiak száma is, e járatoknak hála.
Elöljáróban oszlassunk el néhány félreértést, ami az úti célját kereső magyar turistában már a kezdetekkor felmerül:
– Marokkóba nem kell vízum 90 napnál rövidebb tartózkodásra.
– Nem kötelező a védőoltás, sőt malária elleni szert sem kell szedni.
– Biztonságosnak tekinthető ország, vigyáznak a turistákra, ebből élnek.
– A 2008-as gazdasági világválságban sok turistát veszítettek, ezért jobban megbecsülik őket, mint más afrikai országokban.
– Komoly turistaipar épült ki, amely fénykorában 12 millió turistát kezelt.
– Kitűnő az infrastruktúra, az autópálya, a busz- és vasúti, valamint a belföldi légi közlekedés.
– Minden igényszintnek megfelelő a szolgáltatási kínálat, a piacokon jókat ehetünk a helyi specialitásokból is.
– Itt nem illik rohanni, amikor kilépsz a gépből, lassulj le, hogy élvezd a helyi dolgokat, teázz, kávézz, vagy igyál egy frissen facsart mézédes narancslevet, és hangolódj rá Marokkóra!
– A 3 államnyelv (arab, berber és francia) mellett az angol és a spanyol általában használt.
Amire azonban vigyázzunk!
– Csapvizet, jeget itt se fogyasszunk, akárcsak máshol Afrikában.
– A taxival előre állapodjunk meg az árról, és csak annyit adjunk, amennyiben megállapodtunk!
– A forgalom, a közlekedés kifejezetten balesetveszélyes. 360 fokban kell állandóan figyelni, mert – elsősorban a motorosok – nem tisztelnek semmit és senkit.
– A körforgalomban csak akkor van elsőbbségünk, ha nincs lámpa vagy rendőri irányítás.
– Nem tisztelik a sávokat, a fordulókat sem, és kifejezetten agresszíven vezetnek.
– A gyalogátkelőn sincs elsőbbsége a gyalogosnak! Bár próbálnak ezen új szabályokkal javítani, a járművezetők sajnos nem tartják be az új szabályokat sem.
– Zsebtolvajok ugyanúgy vannak, előfordulnak, mint a világ bármely részén.
– Marokkó a világelsők között van a súlyos közúti balesetekben.
– A fotózás/fotózkodás csak személyes engedélykérés mellett lehetséges, és még így is pénzbe kerülhet.
– Parkolás csak a kijelölt helyeken és a parkolóőrnek fizetett borravalóval lehetséges, ami 2 és 20 MAD (dirham, azaz 66–660 HUF) között változik.
– Vigyázzunk, mert az autónkat a tilosból gyorsan elszállítják, és a büntetéssel súlyosbított kiváltás egy napunkat is elviheti.
– Dél-Marokkó (a volt Nyugat- vagy Spanyol-Szahara) Marokkó gyorsan fejlődő, látogatható része, de még mindig generál nemzetközi visszhangokat. Ezért olyan térképet ne hozzunk, ahol a Nyugat-Szahara határa Marokkón belül le van választva. Nem csak udvariatlanság, de a határon el is vehetik a térképünket!
Mit nézzünk meg? Nehéz dönteni, mert Marokkóban sok a látnivaló (földrajzi, történelmi, kulturális és kulináris), és ez mind még egy jól szervezett, 10 napos útba sem zsúfolható bele. Főleg, ha megfogadod a tanácsom, és pihensz, élvezed is Marokkót közben. Segítségképpen én ezeket ajánlanám:
– Hosszú hétvége (3 éjszaka 4 nap) alatt maradj abban a városban, ahova jöttél, és nézz jól körül! Helyi irodával 50 km-en belül kitűnő helyek érhetőek el: Marrakech, az Ourika-völgy az Atlaszban vagy a Terre des Étoile sivatagi ranch a várostól délre, már a sivatagban. Agadir klubjai és soukja (piaca) rabolják az idődet, de az argánfákon a kecskéket meg kell nézned (nem imitáció, hanem valóság), és élvezd az Atlanti-óceánt, egyél a 260-féle halból, amennyit bírsz!
– Egy hét már majdnem ideális pihenéssel is kombinálva, és a két nagy várost összekapcsolva. Itt már bevállalható Essaouria, a portugál erőd-város esetleg éppen egy zenei fesztivállal, vagy az Atlasz túloldalán Ouarzazate a filmstúdiókkal, ahol az igazi nagy filmek készültek.
– Igazi felfedezése az országnak már 10-14 napot igényel. Bérautóval tehetünk komoly utakat a királyi városokba (Fez, Meknesz, Rabat és a többiek), miközben csillagtúra jelleggel a környéküket is megismerjük. Mekneszi utunk során nem szabad kihagyni a legdélibb római birodalmi helyőrséget, Volubilist, amelynek nemcsak történelme őriz magyar rokonságot Pannóniával, de a borászata is. Vörösbora, a Volubilia a legtöbb díjjal büszkélkedő csodálatos bor.
– A 14 napos útba már ajánlatos a kyte és a szörf szerelmeseinek Agadirból egy belföldi járattal Marokkó déli csücskébe, Afrika kapujába, Dakhlába is leutazniuk. A kagyló és hal mellett az öböl felejthetetlen sportélménnyel és látvánnyal várja az utazókat.
Végezetül a kulináriáról néhány gondolat:
– Ha péntek, akkor az ünnepi ebéd kötelezően kuszkusz, de ne dőljünk be, ha a „királyit”, a Couscous Royalt erőltetik. Bőven laktató és jó a marhahúsos, csirkés vagy a vega változata!
– Népi étel a tajine. Főzik (pontosabban párolják) a kúpos tajine cserépedényben, és sok fajtája van a csirkéstől a halasig, a szilvástól a bárányosig.
– Sütemények nélkül az étkezés nem teljes. Először azt eszik, és a végén hatalmas gyümölcstállal zárnak.