Magyarország 5 rejtett kincse

Egy napos kirándulások Budapestről olyan helyekre, amelyekről talán nem is hallottál. Pedig érdekesek – megmutatják, hogy Magyarország mennyivel több annál, mint amit első látásra gondolnánk. Van köztük római villa, vaskori temetkezőhely, a trópusokat idéző ártér, sőt igazi, na jó majdnem igazi, marsbeli táj is. 

BALÁCA

A Balaton-felvidék ma a magyarok kedvence nyaralóhelye. De – hinnénk-e – ennek több ezer éves története van. A tájat ugyanis kedvelték a rómaiak is. Ennek legszebb, legérdekesebb emléke Baláca. A közelmúltban nagyarányú fejlesztésen ment keresztül a romterület, immár igazi római villa benyomását kelti. Veszprémtől, alig 10 km. Tényleg nem túl nagy kitérő, ha valami nem megszokottat látnánk.

A császárkori Pannóniából jó néhány villagazdaságot ismerünk, többek között a szentendrei skanzenben is láthatják az ottani birtok központi épületének feltárt, konzervált romjait. A balácai romterület a legnagyobb ilyen típusú épületkomplexum, amelyet Magyarországon feltártak. A villa, elnevezésének modern jelentésével ellentétben nem nyaralásra, kikapcsolódásra szolgált. A császárkori Római Birodalomban a mezőgazdasági termelés jórészt magánkézben lévő nagybirtokokban – jelesül villagazdaságokban – összpontosult. A feltárások alapján tudjuk, hogy a balácai birtokközpont a Kr.u. 2. századtól, nagyjából a provincia kiürítéséig, a 4. század végéig töltötte be eredeti funkcióját. Az ásatások több, mint 30 épület alapjait hozták a felszínre, sőt, valószínűsíthetően a közeli római temetkezőhely is a villához köthető.

A közelmúlt fejlesztéseinek köszönhetően az egyik gazdasági épület rekonstrukciója most a látogatóközpont, és a kőtár is a valamikori fürdőépületbe került. A lakóépület egészen ház formájú lett. Az alapokról analógiák alapján építették újjá, arra törekedve, hogy az épület a leletek bemutatását támogassa. Azaz a korabeli római lakóházaktól eltérően a belső tér kap valamennyi világítást az üvegtégla falakon át, de ablakot természetesen nem nyitottak. A belső térben sem húzták fel a helyiségeket elválasztó falakat, csak ahol külön funkciót szántak nekik.

Az antik Pannóniában egyedülálló lelet-anyaga alapján kicsit Itáliában érezhetjük magunkat, a villa ugyanis ki volt festve. A reprezentatív célokat szolgáló helyiségek falfreskói és padlómozaikjai tényleg ritkaságok kis hazánkban. Benn az épületben profi adagolásban találkozunk a szakszerű feltárással, konzerválással és a mai igényeknek megfelelő rekonstrukcióval, installációval. Az egykori pince a konzervált terazzó padlóval és a tárolóedényekkel ugyanolyan élményszerű, mint a néhány, bútor replikákkal berendezett lakószoba is. Nagyon szellemes megoldás a falra vetített freskó – hiszen egy létező falfestmény képe a folyosó falán sokkal illúziókeltőbb, mint egy hipotetikus modern falfestés.

AZAUM

A római limes – a határvonal és az azt kiszolgáló erődök – hamarosan a világörökség részeivé válhatnak. Egy érdekes és kevésbé ismert szakasz pedig alig egy órányira Budapesttől igazi kikapcsolódást és római élményeket kínál.

Almásfüzitőn járunk – ahogy a római korban hívták Azaumban. Az erőd  a környék legnagyobb katonai és polgárvárosához kapcsolódott, Nagykolónia településrészen található. A tábor a korabeli leírások és régészeti feltárások alapján készült rekonstrukció, néhány éve adták át.

Azaum létező római erőd volt, egy kissé keletebbre a Duna partján. A '40-es évekbeli légifelvételeken tisztán kirajzolódnak a körvonalai, aztán a '70-es évek végén a szocialista nagyipar hősi halottja lett. Az almásfüzitői timföldgyár egyik zagytározóját közvetlenül a Duna partjára, a romok felé építették. Azóta csak találgatni lehet, hogy a vörösiszap alatt mi maradt meg a falakból. A tábor bevallottan közösségfejlesztési és turisztikai céllal épült. A Római Birodalom határvidéke c. sorozatos világörökségi jelölés részeként a limes magyarországi szakaszának dokumentációja előkészületben van. Kicsi a hely, nagyon családias, átlátható a terep. Érdemes kiválasztani egy-egy nagyobb római ünnepet – például a tavasz végi-nyár eleji Floraliát, mert ekkor római hagyományőrző fesztivált is rendeznek a falak között.

Ha pedig már erre járnak, ne hagyják ki a komáromi Klapka György Múzeum római gyűjteményének megtekintését se. Nemcsak magyar viszonylatban kiemelkedő és látványos anyaguk van, hanem az elmúlt évtizedek környékbeli építkezései során előkerült különlegesen értékes leleteket – 2. századi freskókat, szarkofágokat, aranyékszereket – a nemzetközi tudományosság is számon tartja. 

A TISZA-TÓ

A Tisza-tó 1973-ban a Kiskörei Erőmű építésével született meg, és teljesen csak a 90-es évek elején töltődött fel. Vagyis alig negyven éves, ami természeti jelenségeknél még a csecsemőkor elejének is alig számít. De ez egyáltalán nem látszik rajta. Olyan "ősi" sőt "vad" vízivilága van, hogy azt bármely természetes tó megirigyelhetné.

Poroszló. Budapesttől másfél óra utazás, vagyis érdemes úgy is elindulni, ha aznap estére haza kell érni. A belépő nem olcsó, de a pénzért fél, vagy akár egész napra is elég programot kínálnak. Az egyik csúcspont a vízisétány. Tulajdonképpen egy pallókra épített tanösvény, ami a mocsaras, vízinövényekkel benőtt területen vezet keresztül. Számomra a legérdekesebb a sulyom volt – a növény, ami nagyobb részt beborítja a vizet. Megtudtuk, hogy védett, mert ma már csak itt él összefüggő nagy területen Európában, és hogy termése ehető, és hogy éppen mostanában lehet betakarítani, régebben a Tisza vidékén ették is, nyersen a dióra, sütve a gesztenyére emlékeztet.

A látogatóközpontot egy éve adtak át, 2,2 milliárdos beruházással – ami tényleg világszínvonalú. A föld alatti akváriumban – 750 ezer m3, Európában a legnagyobb édesvízi akvárium – mindenféle, a Tiszában honos halakat láthatunk, tényleg igen látványosan, testközelből. A földszinti terráriumokban csak úgy hemzsegnek a siklók, kígyók, gyíkok, a külső kifutókban pedig simogatható kecskétől aranysakálig mindenféle állat. Ma már szinte kötelező tartozék a 3D mozi is. Kisgyermekes családok számára viszont a legjobb, legötletesebb dolog a külső tutajos játszótér. A gyerekek a tutajozást-kompozást órákig tudják önfeledten élvezni, így a szülők békében üldögélhetnek a környező árnyas padokon. A szabadstrand körülbelül 1 percre van az Ökocentrum bejáratától. Van vízibicikli, és étterem is – ami friss és elég jó helyi halat kínál, elfogadható áron. 

 

A TARNÓCI FOSSZÍLIÁK

Ha az őstörténet állataira gondolunk alapvetően mindig a dínók jutnak az eszünkbe, így az ipolytarnóci lábnyomokat is hajlamosak vagyunk egyszerűen dínónyomokként emlegetni, pedig nagyon nem azok.

Egy jóval későbbi, de nem kevésbé érdekes kor – szó szerinti – lenyomatai. Ipolytarnóc maga a szlovák határ mentén fekszik, és legalább két órányi út Budapestről. Tömegközlekedéssel nem igazán érdemes próbálkozni – elvben van ugyan vonat, de a vasútállomástól elég messze van a látogatóközpont, ami egy erősen leszakadó kistérségben nem  a legjobb ajánlólevél.

Maga a központ viszont világszínvonalú, és egy egész napra bőven nyújt élményeket az egész családnak – a lábnyomokon kívül van 3D-s mozi, van étterem, és egy kimondottan jó fára- mászós kanpis kalandpark is.

A nagy durranást viszont maguk a lábnyomok jelentik. A geológiai tanösvény középső szakaszán bukkan felszínre az a lábnyomos homokkő, amelyen páratlan értékű pillanatfelvételek, ősállati nyomok maradtak hátra. Ez idáig, közel 2 ezer m2 felületen, 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, de az ősorrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai mellett egyéb nyomfosszíliák is iszapba kövültek.

Az ipolytarnóci rétegek a világ egyik leggazdagabb komplex lábnyomos lelőhelyévé emelik a helyet. Az állatok – köztük talán kedvenceink a medvekutyák és orrszarvúak – egy vulkánkitörés elől menekültek, a puha tengeri homokban pedig a kitörés hamuja konzerválta a lábnyomaikat. A látogatóközpontban mindezt hang és fényhatásokkal élhetjük újra.  

MEZŐHEGYES

A magyar embernek különleges kapcsolata van a lóval. Ez persze leginkább ma már múlt idő, hiszen a mai fiatalok, sőt az idősek is leginkább csak lóversenyen, esetleg állatkertben látnak lovat. Viszont a magyarság és a ló kapcsolatának kevés ékesebb bizonyítéka van, mint Mezőhegyes. Az alföldi kisváros, amely gyakorlatilag egy ménes köré települt – ahol a sima, jelző nélküli kórház a lókórház volt – és volt mellette külön emberkórház is.

A kisváros építészetére a monarchia kora nyomta rá bélyegét – az egész kicsit olyan, mintha egy alpesi üdülővárost telepítettek volna az Alföldre. Már a séta is örömet okoz – de nem lehet teljes egy mezőhegyesi kirándulás a ménes meglátogatása nélkül.

A Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménesintézetet II. József Császár alapította 1784. december 20.-án, így Magyarország és a Monarchia első állami ménesét hozta létre. A ménes egyedülálló kincsünk, amely irányadója volt a magyarországi és a Kárpát-medencei lótenyésztésnek.  

Egyedülálló évszázados épületegyüttesei, kiemelkedő agrár építészeti emlékeink, az alföldi táj jellegzetességét megtörő erdősültsége, és a város ligeteinek különleges fái, sajátos, tradíciókat árasztó mikroklímát kölcsönöznek Mezőhegyesnek.

A Mezőhegyesi Ménes kiemelkedő jelentősége vitathatatlan, hiszen itt született három magyar ló fajta az 1800-as években: a Nóniusz, a Furioso-North Star (Mezőhegyesi Félvér) és a Gidrán. A Nóniusz az első nemzetközileg is elismert és leginkább ismert magyar ló, amely Mezőhegyes mindmáig legnagyobb értéke és büszkesége.

Az 1961-től elkezdődött sportlótenyésztés eredményeként, az 1980-as Moszkvai Olimpián a Magyar csapat IV. helyezett lett, ahol a csapat mindhárom lova mezőhegyesi tenyésztésű ló volt. A látogatás pedig nem lehet teljes, ha nem ülünk kocsira – olyanra, amit természetesen helyi lovak húznak –, és nem megyünk ki vele a méneshez, a birtok központjához.