Magyarország
A világörökségi mozgalom az UNESCO, sőt talán az egész ENSZ legsikeresebb terméke. Ma már turisták millió – tízmilliói – választanak az alapján úticélt, hogy egy adott város, természeti látnivaló fent van-e a listán, vagy legalább esélyes-e a világörökségi címre. És ebben a versenyben Magyarország nem áll rosszul. Területének és lakosságának arányában nincs kevés helyszíne. Azok pedig egyértelműen a kötelező kört jelentik minden ide érkező turistának – és még a magyaroknak is van mit tanulni róluk.
1. Budapest – a Dunapart és az Andrássy út
Budapest mára Európa egyik legkedveltebb úticélja lett. És ebben komoly szerepet játszik a város pezsgő éjszakai élete és fürdőkultúrája mellett az az építészeti együttes is, amely kiérdemelte a világörökségi címet.
A történeti várfalakkal és a várszoknyával körbevett Várnegyed műemléki építészeti együttesét az egykori királyi palota és a hozzá csatlakozó történeti polgári városrész alkotja. A Várnegyed központjában áll a Nagyboldogasszony, ismertebb nevén Mátyás-templom, több magyar király koronázó helye, amelyet a 19. század végén neogót stílusban alakítottak át, Schulek Frigyes tervei szerint. Szintén az ő tervei alapján épült a Halászbástya az egykori budai várfalak helyén 1895 és 1902 között, neoromán stílusban.
A Budavári (egykori királyi) Palota az ország egyik legjelentősebb kulturális központja: épületeiben található a középkori várrészeket magába foglaló Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria.
Az Andrássy út és környezete (a Kiskörúton belüli történeti városnegyedek és középületeik, valamint a Belső-Erzsébetváros) a 19. század második felében megvalósult városfejlesztés egyik legkiemelkedőbb, komplex alkotása, városépítészeti együttese az urbanisztikai elveket magas szakmai és építészeti-művészeti színvonalon valósította meg, az akkor legkorszerűbb technikai megoldások alkalmazásával. A csaknem 2,5 km hosszú, az 1872-ben megkezdett és 1885-ben ünnepélyesen átadott sugárút a Budapestből világvárost alkotó korszak eklektikus építészeti csúcspontja, a kor építészeti stílusainak galériája, amelynek egyik ékköve az Ybl Miklós által tervezett Operaház.
Azoknak is érdemes végig járniuk ezeket a környékeket, akik Budapesten élnek, hiszen sok rejtett titkot mesélhetnek el a város jó ismerői. Megcsodálhatjuk az oromzatok szobrait, amelyeket, ha csak rohanva elmegyünk alattuk, soha nem vennénk észre, vagy éppen végig hallgathatjuk a város titkos történetét, az egykori bűnügyeket, piros lámpás házakat, a titkokat, amelyeket a falak rejtenek.
2. Hortobágy – a Puszta
Elsőre azt mondhatnának, a semmin nem sok néznivaló van – márpedig a pusztában leginkább is semmi nincs. Lapos, puszta táj, amin kilométerekre ellát az ember. Sem dombok, hegyek nem tagolják, de még erdők sincsenek rajta. Mégis, a legmagyarabb tájnak tartjuk – és nyüzsög az élettől, teli van hagyományokkal, kultúrával. Igaz, a Nyugat-Európából vagy éppen Ázsiából érkezett vendégnek már önmagában ez a semmi is látványos – hiszen a világnak azon a tájain alig van olyan ekkora terület, amelyen ne állnának városok, amelyet ne vontak volna művelés alá. A Hortobágy viszont szinte lakatlan – mégis megannyi látnivaló van benne.
A kultúrtáj végtelen látóhatárát megszakító kurgánok, gémeskutak, valamint a 18. és 19. században épült csárdák és hidak szintén hozzájárulnak sajátos arculatához, harmonikusan illeszkedve a tájba. A Puszta nagyrészt ma is lakatlan, de őrizve a pásztorszokásokat és társadalmi hagyományokat, az áprilistól októberig tartó időszakban több száz állattartó legelteti szürkemarha gulyáit, rackajuh nyájait, méneseit.
Arról, hogy valaha többen is laktak itt ma már csak az ősi kurgánok mesélnek. Főként a 18–19. század során, a néptelenné váló síkon keresztülvezető kereskedelmi útvonalak mentén, 10–12 kilométerenként – úgymond járóföldnyire – épültek az erre a kultúrtájra oly jellemző csárdák, valamint a szórványosan előforduló hidak, amelyek közül a leghíresebb az 1833-ban elkészült Kilenclyukú-híd, a Hortobágy egyik szimbóluma. A híd környéke ma a látogatók egyik kedvelt helye – innen indulnak ki azok az utak, amelyeken ma már szervezetten a huszonegyedik század turisztikai igényeinek megfelelve ismerhetjük meg az egykori pásztoréletet. Utazhatunk szekéren, vagy terepjárón, esetleg kisvonaton. Meglátogathatjuk a gulyákat és nyájakat – közben pedig élvezhetjük az elmaradhatatlan csikósbemutatót. Az egykor nagy számban itt élő vad állatokat természetes élőhelyükre visszatelepítve ismerhetjük meg – mintegy szafarin. De a vízivilágba is betekintést kaphatunk, ha a kisvasúttal kimegyünk a Hortobágyi halastóhoz. A csárdák pedig ma is élnek – és a pásztorélethez kapcsolódó étkekkel várják a látogatókat.
3. Fertő-tó – a Neusiedlersee kultúrtáj
A Fertő-tó két partja egykor nem is csak egy ország, a Magyar Királyság, de egy nagybirtok, az Esterházyak országnyi birtokának a része volt. Magyarország egykoron legnagyobb földbirtokosai tették a vidéket olyanná, amilyen ma – és az ő örökségüket elvéníti fel az osztrák–magyar közös világörökségi kultúrtáj is. Igazi közép-európai vidék ez, fényes kastélyok, csinos kisvárosok és falvak között kanyarognak az utak. A tó vize pedig ma már inkább összeköti, mint elválasztja a két országot.
Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy az ember már Kr. e. 6000 évvel lakta e vidéket. Kiemelkedőek a római kor emlékei, köztük a tó déli partján található gyógyfürdő maradványok Marcus Aurelius (161–180) idejéből, egy rómaiak által használt forrás, valamint a páratlan szépségű Mithras-szentély Fertőrákoson. A rómaiak honosították meg a ma is jelentős és magas színvonalú szőlő- és bor kultúrát. A tó körüli települések építészeti arculata 18-19. századi építkezések örökségét mutatja, az osztrák oldalon például Ruszt (Rust), amely kitűnő borairól volt híres a középkorban.
A falvak nemesen egyszerű népi építészete mellett kiemelkedő kulturális értéket képviselnek a pompás kastélyok. A fertődi Esterházy-kastély nagyszabású barokk franciaparkjával versailles-i mintára épült 1720 és 1760 között. Az épületegyüttes otthont adott mulatóháznak, bábszínháznak, opera és muzsikaháznak is, utóbbi Joseph Haydn vezetése alatt Európa-szerte híressé tette Eszterháza zenei életét.
Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának. A kastély második fénykorát Esterházy IV. Miklós (1869 - 1920) idején élte. Az energikus és kiváló üzleti érzékkel is megáldott főűr a modern nagyvállalati vezetőket megszégyenítő munkabírással és tehetséggel állt neki az egykor szebb napokat látott birtokrendszer korszerűsítésének.
A kastély felújítása viszont felesége, Cziráky Margit Mária Ludovika grófnő szívügye volt. Mindjárt a zárgondnokság feloldása után hozzálátott a „kapitányasszony”, hogy új életet leheljen Esterházy Fényes Miklós (1714 - 1790) elhanyagolt tündérvilágába, és ha a mostoha sors keze el nem ragadja 1910-ben, mindössze 36 évesen az élők sorából, be is fejezte volna a megkezdett munkát.
A kastélyt – ahogy a többi főúri lakot is, a második világháború után államosították – 1946-tól mezőgazdasági szakiskola működött egy szárnyában. A rendszerváltás után álltak neki az újbóli felújításnak, amelynek első üteme nemrég ért véget. Az első ütem befejező munkálataival párhuzamosan indult el – ugyancsak európai uniós támogatással – a kastély felújításának második üteme. A csaknem kétmilliárd forintos fejlesztés részeként restaurálják a hazánkban egyedülálló kulturális értéknek számító kínai lakk-kabinetet és a porcelánkabinetet, valamint a kastély fogadóterét, továbbá befejezik a bábszínház és a narancsház épületének helyreállítását is.
A régió felfedezése mindenképpen több napos program, hiszen kihagyhatatlan egy hajózás a tavon, egy fertődi látogatás, és legalább egy kis kiruccanás Ausztriába.
4. Tokaj – a Hegyalja
A tokaji királyok bora és a borok királya – ezt mi magyarok mindnyájan tudjuk, de abban, hogy a tokaji megőrizze megérdemelt pozícióját a világ borai közt, fontos szerepet játszik az is, hogy a borvidék ma már szerepel a világörökségek listáján.
A helyzet – akár csak a tokaji eredetvédelmével kapcsolatban – nem volt egyszerű, hisz a történelmi borvidék egy része ma Szlovákiában van. Magyarországnak hosszú küzdelmébe került, míg elismertette, hogy a tokaji márka Magyarországhoz tartozik.
A nagy kiterjedésű kultúrtáj igazán változatos, és nem csak a borkultúra szerelemeseinek ad lehetőséget a kikapcsolódásra – hiszen olyan történelmi helyek vannak e vidéken, amelyek a magyar történelem, kultúrtörténetének fontos mérföldkövei voltak. Gönc, Vizsoly, Sárospatak. Mind a magyar irodalom, a reformáció, a magyar anyanyelvi műveltség fontos emlékhelyei. Más részről pedig az egykor itt élt – és jelentős részben borkereskedéssel foglalkozó – hatalmas zsidó közösség is sok fontos emléket hagyott maga után, amelyeket szintén érdemes végig látogatni.
A mintegy 88.124 hektár kiterjedésű világörökségi terület huszonhét települést foglal magába. A szőlőművelés és borkészítés meglétét már a honfoglalás korában valószínűsítik, a 12. század második felétől, a vallon telepesek megérkezésétől kezdve már adatokkal is bizonyítható a szőlőművelés elterjedése ezen a vidéken. Története 1561 óta arról tanúskodik, hogy a szőlőtermelés a „három sátorhegy” által meghatározott háromszögön belül zajlott.
A táj képe és szerkezete, az évezredes, ma is élő borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott. Borvidékként 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet – a világon elsőként – zárt borvidékké nyilvánította a területet. A történelmi települések megőrizték településszerkezetüket és egymással valamint a tájjal való kapcsolatrendszerüket, amely a szőlőtermesztés, a borkészítés és borértékesítés köré szerveződött és a vidék pincészeteinek és borászatainak ma is alapot ad a kortárs építészet mértéktartó eszközeivel való megújulásához.
Ha igazán ki akarjuk élvezni a vidéket, az mindenképp több napos programot jelent – már csak azért is, mert a borkóstolás gyakorlatilag elkerülhetetlen foglalatosság.
