Joal-Fadiouth
Keresztények a baobab fák árnyékában
Szenegál lakossága a vallást tekintve elég egységes képet mutat. Az ország 94%-a szunnita muszlim, 4%-a római katolikus és a maradék 2% törzsi vallású. Azonban az országban, Thies megyében van egy kivétel, ami élesen eltér ettől a statisztikától: A Dakartól 110 km-re délre fekvő Joal-Fadiouth lakosai főként keresztények.
Kagylóváros kagylóúttal
Az itt lakó szerer népcsoport különösen büszke arra, hogy a különböző vallásúak tökéletes békében és harmóniában élnek egymás mellett. Joal-Fadiouth esetében tulajdonképpen két külön településről beszélünk: Joal a szárazföldi városka, Fadiouth pedig a szigeten található kis halászfalu, ahova egy hosszú fahídon lehet „bejutni”. Fadiouth-ban nincsenek aszfaltozott utak, járműforgalom, mindenki gyalog jár, esetleg szekéren. A falucska tulajdonképpen kagylókra épült. Ha lenézünk a földre, a lábunk alatt mindenhol apró fehér kagylót látunk, ez borít mindent, ezt használják építkezésnél is plusz adalékként a malterhoz. Egészen különleges hangulata van, ahogy minden lépésünket az apró kagylók sercegő hangja kíséri.
Szenegál legnagyobb halászkikötője
A településnek a vallási összetétele mellett klímája is meglehetősen érdekes, hiszen a száraz Száhel övezet és a csapadékosabb, párás Casamance közé ékelődik be. A sajátos éghajlata és amiatt, hogy egy tölcsértorkolatban fekszik, Fadiouth nagy részét, mintegy 3000 hektárnyi területet, minden évben időszakosan elönt a víz. A torkolat környéki részeket mangrove, a többit baobab és akácfák tarkítják. A fő bevételi forrást a halászat jelenti, tekintve, hogy ez Szenegál legnagyobb halászkikötője, valamint a mezőgazdaság és a turizmus. A halászatot a mai napig a hagyományos, ősi, manuális módszerekkel végzik, sőt, még most is a „pirogue” nevű halászcsónakokat használják. Ezeknek a hosszúkás, keskeny halászcsónakoknak, melyet jellemzően egy fatörzsből vájnak ki, lapos az alja, így könnyen partra lehet húzni. A sziget keleti részében található többszáz fapolcon szárítják ki a kifogott halakat, mielőtt a környező országokba szállítanák.
Muszlimok és keresztények temetője
A faluba délután érkezünk, és olyan érzésem van, mintha egy elnyújtott, soha véget nem érő sziesztába csöppentünk volna. Lehet, hogy a hőség teszi, de az is lehet, hogy itt ilyenek a mindennapok. Az utcán kevés emberrel találkozunk, a nap égető sugarai elől az apró utcácskák, sikátorok árnyékos részeibe húzódnak vissza az itteniek. Beszélgetnek, táblás játékokat játszanak, pihennek. Többnyire rezignáltan, néhol gyanúsan méregetnek minket, ami miatt szinte betolakodónak érezzük magunkat. Az árusok persze nem így éreznek, vagy legalábbis nem így viselkednek velünk: kedélyesek, türelmesek, de közben rámenősek, érdeklődők. Fadiouth sok szempontból különlegesnek és egyedinek tekinthető Szenegál-szerte, de talán a legérdekesebb a domb tetején levő temető. Már maga a látvány is megragadja az idelátogató figyelmét, hisz valami egészen különleges hangulatot árasztanak a sírok fölé magasodó matuzsálemi baobab, vagy közismertebb nevén majomkenyérfák. De, ami igazán különlegessé teszi a temetőt, az az, hogy ez az egyetlen egy temető az országban, ahol egy helyen nyugszanak muszlimok és keresztények. Ez is jó példa arra, hogy Fadiouth lakosai mennyire komolyan veszik a vallási megbékélést és békés egymás mellett élést.
