Most megtalálhatja az elveszett várost
Kolumbia, sport, történelem, kihívás és természet – mindez egy kalandfilmbe illő túra során.
Ki ne képzelte volna el azt, hogy a párjával andalog az üres Eiffel-toronynál, egyedül körbesétálja a sivatagban árválkodó piramisokat, vagy csendben nézi a naplementét a Megváltó Krisztus szobránál. A valóságban azonban ezeket az élményeket végérvényesen tönkretette a tömegturizmus. Nyitvatartási időben látogatók ezrei közt kell átverekednünk magunkat, hogy elkészítsük azt az egy fotót, amelybe nem lóg bele senki. Sokan azt gondolják, hogy Dél-Amerika legfőbb látványosságánál, a Machu Picchunál ez máshogy van, hiszen mindenkiről készült egy kép, amelyen magányosan tekint le az ezeréves romokra. Ez azonban csak optikai csalódás. Az ismert kilátópont olyan messze van a várostól, hogy nem is látszik, mennyi ember van alattunk. Machu Picchut évente mintegy másfél millió ember látogatja meg, ez pedig valljuk be, kevésbé teszi vonzóvá. Viszont van egy hely kétezer kilométerrel északabbra, ahol a kontinens legnagyobb romvárosában gyönyörködhetünk a civilizáció zajától távol. Az elveszett várost, vagy ahogy a helyiek nevezik, a Ciudad Perdidát mindössze 40 éve fedezték fel, és azóta is a sűrű dzsungel rejti el a kíváncsi szemek elől. Ha valaki meg akarja ismerni a titkait, legalább 4 napon át kell túráznia folyókon és hegyeken át úgy, mint a régi felfedezőknek. A látvány azonban minden fáradságért kárpótol. Na, ez egy férfias kihívás.
Az elveszett várost a tayrona indiánok alapították az V. században a mai Kolumbia területén. Ezer évvel később már több mint 100 település vette körül a Sierra Nevada hegység lejtőin, nem messze a Karib-tengertől. Az őslakosok egy rendkívül fejlett kultúrát hoztak létre. Hatalmas kőteraszokon gazdálkodtak, amelyeket jó minőségű utakkal és lépcsőkkel kötöttek össze. Ezeket még ma is látni lehet. Az 1000 méteres magasságban fekvő városállam kiterjedése 2 négyzetkilométer volt, és körülbelül 4000-en lakták. Egészen addig, míg a spanyol hódítók ki nem rabolták, és el nem üldözték a lakosságot az arany miatt. Ezután mintegy 500 évre a büszke tyrona civilizáció teljesen eltűnt a térképről. Először 1972-ben kincsvadászok találtak lépcsőket az esőerdő kellős közepén. Majd miután a feketepiacot ismeretlen eredetű aranyrelikviák öntötték el, kiderült, hogy a zöld pokolként emlegetett hely maga az elveszett város. Ekkor érkeztek az első régészek is a területre, és ekkor döntötte el a bogotai kormány, hogy megóvja felbecsülhetetlen kulturális hagyatékát.
A külföldiek azonban még évtizedekig elkerülték a romokat, hiszen Kolumbiában beindult a kábítószer-kereskedelem, és az elveszett város környéke kitűnő kokaintermő vidéknek bizonyult. A drogháborúban ezrek haltak meg, akiknek holttestét a Sierra Nevada hegyoldalaiban temették el. Csak a 2000-es évekre sikerült a látogatók számára is biztonságossá tenni a túraútvonalat, bár akkor sem teljesen. 2003. szeptember 15-én az ELN nevű gerillacsoport túszul ejtett 8 külföldi turistát, de 3 hónappal később mindenkit elengedtek. Szóval azoknak, akik szeretik az izgalmakat, és nem rettennek vissza egy kis veszélytől, Kolumbia tökéletes terepet jelent.
És hogyan is kezdjünk neki? A Ciudad Perdidát csak szervezett úttal lehet felfedezni. Az állóképességünktől függően választhatunk 4, 5 és 6 napos túrákat is. Ezeknek az ára nagyjából hasonló, és irodától függően 60–90.000 forint között mozog. A szolgáltatás tartalmazza a szállást, az ellátást és az idegenvezetőt, de arra fel kell készülnünk, hogy a dzsungel közepén nem várnak ránk luxuskörülmények. Az éjszakák többségét például egy szúnyoghálóval beborított függőágyban kell töltenünk a szabad ég alatt. A kaland és a látvány viszont kihagyhatatlan. Hiszen nemcsak a város, de maga a Sierra Nevada is kuriózumnak számít azzal, hogy 5700 méterrel magasodik a Karib-tenger fölé, és ezzel a világ legnagyobb tengerparti hegylánca. A túra szinte mindig El Mamey faluból indul, és már az első nap folyókon és kristálytiszta természetes medencéken át vezet. Ezekben természetesen egy-egy pihenő alkalmával meg is mártózhatunk.
Az esőerdő élővilága is egészen egyedülálló. Míg a szűk ösvényeken sétálunk a néha elviselhetetlen páratartalomban, a fejünk fölött kapucinus- és mókusmajmok ugrálnak, mindenfelé tenyérméretű pillangók repkednek, és néha többméteres kígyók lógnak le a fákról. Az avar és a sűrű erdő pedig még több ezer állatfajt rejt.
Ami viszont talán ennél is izgalmasabb, hogy már a második nap elérjük az apró szalmakunyhókból álló Mutanshi városát, ahol találkozhatunk kogi indiánokkal is. Ők a tayronák leszármazottjainak vallják magukat, és ezért igényt tartanak a környéken fellelt összes kincsre. Úgy hiszik, hogy minden tárgy valamelyik halott ősük szellemét idézi.
Miután búcsút intünk a rendkívül alacsony és mindig fehérbe öltöző őslakosoknak, néhány óra erőltetett menet után végre elérjük a sokszor misztikus ködbe burkolódzó elveszett várost. Innen már csak egy feladatunk marad, megmászni az ősök által épített 1200 lépcsőfokot, és hallgatni az idegenvezetőnket, miközben körbesétáljuk a végtelennek tűnő teraszrendszert. A Ciudad Perdida egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy még máig sem fedezték fel teljesen. Belevetve magunkat a dzsungelbe, mi is találhatunk a buja növényzet által teljesen benőtt romokat, és ki tudja, talán felbecsülhetetlen értékű aranykincseket is. Ami viszont sokaknak csalódást keltő lehet, hogy ugyanazon az úton tudunk csak visszatérni a civilizációba, mint amin jöttünk. Így a fennmaradó néhány napban legfeljebb a változatos természetben gyönyörködhetünk.
Bár a Ciudad Perdida nem veheti fel a versenyt a Machu Picchuval, a Sierra Nevadán át vezető kalandtúra minden bizonnyal a legszebb Dél-Amerikában. Ezért igazán nem érdemes az eddig direkt nem említett másik lehetőséget választani, és helikopterrel repülni a romvárosba. Az már kevésbé lenne férfias.
Persze Kolumbiában sem kell lemondanunk a pihenésről. A hegyről leereszkedve már a fehér homokos tengerpartokon koktélt szürcsölgetve pihentetjük fáradt lábainkat. A szintén a tyrona indián törzsről elnevezett nemzeti parkban található ugyanis az ország egyik legszebb és legtisztább partszakasza. Szóval itt az idő, hogy előkeressük a túrabakancsot, a szúnyogriasztót és a fürdőnadrágot, és felszálljunk az első Bogotába tartó gépre. Ezt a kalandot ne hagyjuk elveszni!