Minden, amit tudni kell egy afrikai vadászat előtt
Bár az őskorban még a vadászat a legalapvetőbb emberi tevékenységnek számított, az utóbbi ezer évben a gazdagok, a nemesek kiváltságává vált. És ez napjainkban sincs másképp. Egy séta az erdőben, vagy néhány óra a magaslesen kitűnő alkalom arra, hogy cégek olvadjanak össze, új üzletek és barátságok kötődjenek.
Ha pedig valaki úgy érzi, hogy már unja a vaddisznókat és az őzeket, kinőtte Somogy megyét, és valami különlegesebbre vágyik, legjobban teszi, ha Afrika felé veszi az irányt. Ne gondoljuk, hogy ez csak a szupergazdagok kiváltsága! A tehetősebb magyar hobbivadászok közül is sokan évente járnak a fekete kontinensre. Nem csoda, hiszen az öt nagyvad mellett itt számtalan olyan állatot is lőhetünk, amelyről még a biológiakönyvek sem írnak.
Kezdetben az a legegyszerűbb, ha felvesszük a kapcsolatot egy magyarországi vadászatszervezővel. Vagy ha elég talpraesettnek érezzük magunkat, és az angolunk is megfelelő, akkor egyenesen a dél-afrikai úgynevezett lodge-okkal is beszélhetünk. Amit a legfontosabb tudni, hogy kétféle vadászterület létezik. A kert és a szabad terület. A kertek olyan körbekerített magánbirtokok, ahol szabályozzák az állatpopulációt, sokszor vesznek újabb vadakat, és előre megmondják, hogy mely példányokat lehet lelőni. Persze itt nem egy európai kertre kell gondolni, hiszen ezek a helyek akár több százezer hektárosak is lehetnek. A birtokok mellett szól, hogy szinte mindegyikben van szálloda, de akad, ahol teniszpálya vagy wellnessközpont is. A vadászokat pedig célzottan az elejthető vadakhoz viszik terepjárókkal, így a siker borítékolható. Nem úgy, mint a szabadban. Azoknak, akik valódi élményre és izgalomra vágynak Namíbiában van a helyük. Az ország Afrika egyik legjobb cserkelőhelye. Itt aztán a lelkes kalandorok napokig sétálgathatnak a bozótosban, és kereshetik a távcsőben, hogy hol mozdul meg valami. Sokak szerint ez az igazi vadászat. Ami viszont mindkét stílusban közös, hogy az elejtett vadak árát ki kell fizetnünk vagy a birtok fenntartóinak, vagy az állami hatóságoknak. Ez választja el a tisztességes vadászokat az orvvadászoktól. A kertekben általában egy előre megküldött listában ellenőrizhetjük, hogy melyik állat, mennyit ér. Vannak helyek, ahol különösen odafigyelnek, hogy mindig változatos legyen az állatállomány, így az árak is magasabbra kúszhatnak. Egy varacskos disznó értéke például százezer forint körül mozog, de egy oroszlánért akár 7 millió forintot is elkérhetnek. Ezt az összeget pedig a ravasz egyszeri meghúzásával elkölthetjük. Az állatok értéke persze nagyban függ attól is, hogy mely fajokból van hiány, vagy éppen melyeknél nagyobb a szaporulat. A legfontosabb ugyanis a fenntarthatóság.
A helyiek szerint pedig csak addig őrizhető meg a vadvilág, amíg lesznek vadászok, akik komoly összegeket fordítanak a szenvedélyükre. Ugyanis a befolyt pénzekből sokat fordítanak vadvédelemre, oktatásra, a falvakban kutak fúrására vagy éppen utak javítására.
A fejlődő országok képtelenek állami pénzeken komoly természetvédelmet folytatni. Ha a turisztikai bevételek egy részéből vadőröket alkalmaznak, visszaszoríthatóvá válik az orvvadászat, és így több kihalásra ítélt faj is megmenthető. Ráadásul több területen is szétosztják az állatok húsát a környező falvak lakói közt. Bár ez az állatvédőket és a lelőtt bivalyokat nem nyugtatja meg, ez mindenki számára előnyös helyzet, és valahol az élet körforgása.
Aki pedig nemcsak az élményért utazik Afrikába, hanem haza is szeretné hozni trófeáit, két variáció közül választhat. Vagy a helyi mesteremberekre bízza a preparálást, vagy a vadászatszervezők segítségével hazaszállíttatja az adott állatot, és a magyar szakemberek méltó falidíszt készítenek belőle.
Végezetül a legfontosabb tévhit, amit el kell oszlatni: a vadászok nem véreskezű mészárosok, akik örömüket lelik az ártatlan állatok meggyilkolásában. Ők mindenkinél jobban tisztelik a természetet, és tanulmányozzák annak dinamikáját. Hiszen, ahogy a kocsmában sem szeretnénk, hogy elfogyjon a sörünk, úgy ők is arra törekszenek, hogy még a jövő nemzedékének is legyen mire vadásznia. Hiszen a vadászat a legősibb ösztön egy férfi számára, amit hol élhetne ki jobban, mint a civilizáció bölcsőjében, Afrikában.
