A stílus maga az ember
A SAPE rétegkultúrája
Gondosan megválogatott színes és elegáns, láthatóan európai öltözetű emberek fényképei nyilván nem keltenének bennünk különösebb figyelmet és érdeklődést – itt Európában. De mi van akkor, ha a képeken a legkülönbözőbb korú afrikai férfiakat látunk, akik büszkén és öntudatosan állnak a lencse elé és néznek farkasszemet velünk? S ha még arra is felfigyelünk, hogy a háttérben bizony romos épület, esetleg golyószabdalta házfal és sokkal inkább a szegénység, mint a jólét köszön vissza, joggal tesszük fel a kérdést: kik is ezek az úrhatnámok és milyen ember rejtőzik a magamutogató stílus mögött?
Mégis kik ők?
Nevük franciául „les sapeurs”, vagyis az ízlésformálók, akik a SAPE tagjai. Ez a „Société des Ambianceurs et des Personnes Élégantes”, ami elsősorban a két Kongó nagyvárosaiban hódító divat és mozgalom. Közöttük a legváltozatosabb hátterű emberek találhatók, akik rendszerint szerény jövedelemmel bírnak és ennek megfelelően elsősorban a szegénynegyedek lakói. Foglalkozásuk szerint a legátlagosabb keresetforrásból élnek: taxisok, éttermi felszolgálók, kifutófiúk. Ez tehát még nem ad magyarázatot arra, hogyan váltak „szapőrré”.
Különbözőségük sok hasonlatosságot rejt: az a közös bennük, hogy a szegénység hétköznapjaiban új életstílust kívánnak felmutatni, ami messze nemcsak a méregdrága ruházkodásban ölt testet, hanem az európaihoz hasonló társasági életben is, rendszeres összejövetelekben, találkozókban, éttermi vagy sörözői beszélgetésekben. A sokszor befelé forduló afrikai politikai és társadalmi környezetben alternatívát kívánnak mutatni, egy békésebb, emberhez méltóbb életvitel lehetőségét. Az afrikai hétköznapokban jelen lévő agresszió és erőszak ellenében az erőszakmentesség, a béke, az emberi kapcsolatok személyes alapú alakításának esélyét képviselik – valóban feltűnő módon.
A SAPE nem mai történet
A mozgalom gyökerei a távolabbi múltba nyúlnak vissza, Afrika és különösen a két Kongó, vagyis a Brazzaville és Kinshasa Kongó viharos történetébe. A XIX. század itt is a gyarmatosítás jegyében telt el, míg a területileg kisebb Brazaville Kongó francia, a nála nagyságrendileg nagyobb Kinshasa Kongó pedig belga uralom alatt. Az európaik láthatóan jól érezték magukat a két országban és helyi háztartásukban sok afrikait foglalkoztattak. Innen terjedt el a szokás, hogy utóbbiakat európai ruhába öltöztessék, majd az európaizálás, a civilizáció jegyében arra ösztönözzék a hozzájuk közelebb álló afrikaiakat, hogy kezdjenek maguk is európai módon öltözködni. Ehhez pedig rengeteg használt ruha érkezett ide. Ennek ízét és a felzárkózás esélyét látták meg az első sapeur-ök az új öltözködésben, ami később a ’60-as években már mozgalommá vált. Ekkor kapta nevét is: SAPE.
Mindebben kezdettől fogva nagy szerepe volt Papa Wembának, aki az időközben a ’60-as évek elején függetlenségüket elnyerő két országban a nyitottság, az európai gondolkodás és a felzárkózás eszméjét is hirdette, miközben az afrikai rumba zene legnagyobb, 2016-ban eltávozott mestere volt. A polgárháborúk és katonai konfliktusok kínozta két országban a ’70-es és ’90-es években a SAPE kétségtelenül a háttérbe szorult, de a 2000-es években ismét erőre kapott. Ma már számos riport, újságcikk, sőt könyv és tanulmány is foglalkozik követőivel.
Mi hát az üzenet?
Ne lássunk ebben többet, mint ami: a sokszor sivár, lehangoló és kilátástalan hétköznapok horizontján való túllépés, a messzebb tekintés és az átlagból való kitűnés vágya ugyan kiben ne lenne meg? A sapeur-ök szavaiból kiderül, hogy az európai elegancia szabályainak is megfelelő, de környezetükben feltűnő öltözetük és a hétköznapokból kilépő életsílusuk elsősorban ezt szolgálja. Egyben ablakot nyit a világra a feltűnés és a harsányság révén, de ez az afrikai hétköznapokban és valóságban korántsem annyira szokatlan, mint a vén Európából nézve. Sőt, az öltözet és a bohókás viselkedés maga is ellentétje az agresszív, sokszor a túlélésért való küzdelmet jelentő afrikai világban.
A korábban egymással is harcban álló két Kongó lakóit a béke parancsára figyelmezteti a SAPE. Talán a békés, nyitott, a globalizáció korában új helyüket kereső afrikai országok új lehetőségeinek és útjának felmutatására pedig talán a sapeur-ök is hozzátettek valamit. Hiszen korukat megcáfolva ők már évtizedek óta kimondva, kimondatlanul e gondolatok jegyében igyekeznek élni, megfogalmazni helyüket az életükben, a világban. Így válik stílus és ember eggyé.
