A milliomosok szigete az Adrián
Montenegróról – valljuk meg – elsősorban nem a nemzetközi sztárok jutnak az eszünkbe. Kedves kicsi ország, kellemes balkáni hangulattal, olcsó tengerparttal és nagy sütögetésekkel. Pedig ...
Pedig ezeket a dolgokat a legnagyobb sztárok is szeretik. Az Adria nem csak nekünk jelent sokat, valóban a világ egyik legszebb helye. Még a régi „nagy jugoszláv” időkben – amikor az Adria keleti partja egyaránt jelentett tengerparti örömöket és bepillantást a szocializmus furcsa világába –, jelentek meg a part közeli kis szigeten a jómódú nyaralók. Ekkor fogalmazódott meg a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének valamelyik magasabb fórumán, hogy ha a rothadó Nyugatról ennyi burzsoá szeretne ide jönni, akkor ám jöjjenek! Helyet kellett nekik találni. Sveti Stefanra esett a választás.
A kicsi, közvetlenül a part mellett fekvő szigeten épült település története amúgy a középkorra nyúlik vissza. A legenda szerint, miután a környéken élő Paštrović törzs rajtaütött egy török gályán, 1442-ben megtelepedtek a szigeten, és a rabolt kincsekből a törzs 12 klánjának egy-egy házat építettek. Az otthonok védelmére egy erődöt is létesítettek. A környező települések lakói itt találtak menedéket a kalózok és a törökök támadásai idején. A település nevét Szent István vértanúról kapta, akiről a szigeten látható legnagyobb templomot is elnevezték. Míg Velence volt az Adria királynője, minden jól alakult – a kis házakat egyre szebbre csinosították. De a 19. századra Sveti Stefan már csak az elfeledett Balkán egy elfeledett kis faluja lett. Kedves kis település egy olyan vidéken, ahol számos bájos kis kőházas falucska van a tenger mellett. Igaz, itt a természet különösen szép, és mivel a falu igen apró, van valami különös bája. A Balkán-háború idején kb. 30 család élt még a helyen, a második világháború után már csak 20 fő. Közben viszont kezdték felfedezni a szigetet és környékét – immár nem a védelmi, hanem az esztétikai szempontok domináltak. Megépült a Villa Miloćer, ahová a jugoszláv királyi család járt nyaralni. 1955-ben aztán ismét – az esztétikum mellett – a biztonság lett az egyik fő szempont: a kis sziget jól lezárható, egyetlen úton lehet megközelíteni, de mégis ott van a szárazföld közelében. Így (is) esett a választás Sveti Stefanra. A még ott élő lakókat kizsuppolták, a királyi villába meg jöhetett Tito elvtárs (és persze szerb neje). A többi házból pedig később elkezdték kialakítani a luxusappartmanokat, ahová a burzsujok érkezhettek. A gazdagok és híresek igencsak megkedvelték a helyet. A luxusapartmanok mellett egy kaszinó is helyet kapott, ahol számos híresség is megfordult. Mivel Montenegró kimaradt a harcokból, még a jugoszláv háború sem okozott itt károkat. 2007-ben az Amanresorts International 30 évre kibérelte a szigetet, és egy felújítást követően, 2010-ben megnyitotta kapuit az Aman Sveti Stefan üdülőhely. Ma már – néhány jól kiválasztott vendég kivételével – csak azok léphetnek be a szigetre, akik vagy ott laknak, vagy ott foglaltak maguknak asztalt az éttermek valamelyikébe, persze nem olcsón. Így óvják a jet set privát szférához való jogát az Adriára érkező egyszerű turisták tömegétől.
