„Nálunk a pohár mindig félig tele van”

Interjú Aryee Claudia „Tücsivel”

Életvidám, örökmozgó természetét és pozitív hozzáállását ghánai édesapjától örökölte, ahogy afrikai gyökereit is. Már születésétől fogva kitüntetett figyelmet szenteltek származásának, egzotikus szépségét pedig szépségversenyeken kamatoztatta. Bakancslistája első helyén szerepel, hogy életében először ellátogasson édesapja szülőföldjére és megismerhesse afrikai gyökereit. A csinos műsorvezetővel és modellel, Aryee Claudiával, vagyis Tücsivel beszélgettünk. 

Édesapád ghánai származású. Te hogy éled meg a származásod? Otthonról mit hoztál, ami Afrika?

-        Egyértelműen apa afrikai mentalitását. Neki érzékelhetően és láthatóan más a mentalitása, mint a magyar embereknek. Ő abszolút mindenről azt gondolja, hogy pozitív, minden megoldódik, sosem idegeskedik, és mindenkivel irtó kedves és segítőkész. Ezt láttam én is otthon, ezt vettem át tőle. Benne az irigység vagy a negatív hozzáállás, ami lássuk be, itthon azért eléggé jellemző, egyáltalán nincs meg. Nálunk a pohár mindig félig tele van és nem félig üres. 

Apukád ápolta az afrikai gyökereidet?

-      Ezt így feltétlenül nem érzem, mert már apa is másképp nőtt fel, mint ahogy sokan elképzelik, hogy hogyan élnek kint az afrikaiak. Apa a fővárosban, Accrában született, neki az édesapja is gyógyszerész volt, tehát ő már magániskolába járt. Úgyhogy már ő sem azt a klasszikus afrikai kultúrát örökölte, mint ami sokaknak a fejében él Afrikáról. Neki nagyon jó gyerekkora volt, kvázi teljes mértékben európai, ebből a szempontból pedig nagy kulturális különbségek nem is voltak, még vallásban sem.  ’75-ben jött át, mert mindenképp orvosira szeretett volna járni, és akkor még két választási lehetőség volt: vagy az NDK vagy Magyarország. De már akkor is köztudott volt Ghánában is, hogy a magyar oktatás nagyon jó, így több honfitársával együtt Magyarországot választották. Anyával az egyetemen ismerkedett meg, aztán itt ragadt.

Élnek kint rokonaitok? Tartjátok velük a kapcsolatot?

-          Érdekes, mert apa testvérei szintén mind Európában telepedtek le, úgyhogy velük tartjuk a kapcsolatot persze, ők is voltak már nálunk és mi is náluk. Apukám húga ráadásul Svájcban él, ahogy az öcsém is.

Tervezed, hogy egyszer felfedezed Ghánát?

-        Mindenképp szeretnék elutazni, szerintem mióta beszélni tudok, azóta rágom apa fülét, hogy egyszer menjünk el Ghánába. Az igazság az, hogy apu orvosként és gyógyszerészként is dolgozik, így túl sok szabad ideje nincs. Ha pedig kimennénk Ghánába, az egy közel egy hónapos túra lenne, hogy mindent lássak. Úgyhogy tervbe van véve, nagyon szeretnék, remélem a közeljövőben meg is tudjuk valósítani. 

Gyerekként érzékeltél bármit is abból, hogy a származásod miatt másképp néznek rád?

-        Abszolút. Szombathelyen születtem, ráadásul én voltam az első félvér a városban, úgyhogy a szüleim mesélték, hogy születésemkor ott volt a fél kórház, hogy vajon milyen színű lesz ez a gyerek. (nevet) Persze voltak nehézségek is ebből adódóan, hiszen a gyerekek tudnak gonoszak is lenni, meg azért egy kisvárosban kitűnni nem feltétlenül pozitív dolog. Úgyhogy én az első adandó alkalommal, amint megkaptam az érettségi bizonyítványomat, felültem az első vonatra és felköltöztem Budapestre. Az egyetem miatt amúgy is költöztem volna, de azért számított az is, hogy itt lényegesen elfogadóbbak az emberek, mint egy kisvárosban.

Ghánán kívül mik szerepelnek még az utazási bakancslistádon?

-       Kubába, Mexikóba mindenképp szeretnék majd elutazni, úgyhogy ez a két ország rajta van az elkövetkezendő pár év bakancslistáján. Nekem Las Vegas nagy élmény volt, nyilván az másfajta utazás, mint mondjuk Dominika vagy Bali, amik szintén gyönyörű helyek és remélem, hogy egyszer oda is el fogok jutni. De Vegas más szempontból volt jó, oda annyi minden van összesűrítve, hogy ott hiába közel két hetet töltöttem, sose unatkoztam. Úgyhogy Vegas nekem a szívem csücske, sokszor szoktam poénkodni vele, hogy a lánybúcsúmat is ott szeretném majd tölteni. (nevet) Egyébként pedig bárhol, ahol tengerpart van és 30 fok, én jól érzem magam.

Milyen utazó vagy?

-      A hátizsákos lány nem én vagyok, de a túltervezős se. Legyen meg a szálloda vagy az apartman, ahol megvan a bázis, ahonnan bárhova el lehet menni, ahova az embernek csak kedve van, ahonnan kiindulva fel lehet fedezni a környéket. A lesz, ami lesz viszont nem én vagyok, nem tudom elképzelni, hogy a hátizsákomban van egy nadrág, meg öt póló.

 

A ghánai utadat hogy képzeled el?

-       Nyilván megnézném a vadregényes és azt az oldalát is, amivel gyakran találkozunk képeken és híradásokban, de mivel tényleg tudom, hogy apa amikor már eljött, akkor sem ebben az afrikai világban élt, ezért tudom, hogy túlnyomó részt nem ez lenne a jellemző az utazás alatt. Természetesen kíváncsi vagyok én is azokra a törzsekre, akik elkülönülve élnek kint a saját kis kultúrájukban. Ha van egy kis bázisunk, bárhova elmegyek felfedezni az ott élő világot.